Szép Ilona

„Anyám, anyám édesanyám,
Megkell haljak Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt,
S az ő kurcsa derekáétt.”

„Fiam, magad, Mónár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt
S az ő kurcsa derekáétt!

Csináltassunk aranygy malmot!
Odagyűlnek szép éfiak.”
Csináltattak aranygy malmot,
Odagyűltek szép éfiak,

Szép éfiak, szép leányok:
Hát nincs köztik Szép Ilona!
„Anyám, anyám, édesanyám,
Nincsen köztik Szép Ilona.

Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt,
S az ő kurcsa derekáétt.”

„Fiam, magad, Mónár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt
S az ő kurcsa derekáétt.”

Csináltattak ezüst malmot.
Odagyűltek szép éfiak,
Odagyűltek szép éfiak:
Hát nincs köztik Szép Ilona!

„Anyám, anyám, édesanyám,
Meg kell haljak Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt
S az ő kurcsa derekáétt.”

„Fiam, magad, Mónár Bálint,
Meg ne halj te Ilonáétt,
Ilonának szépségiétt
S az ő kurcsa derekáétt!

Tegyed hottá te magadat:
Húzassuk meg nagy harangat!”
Ki es szekett Szép Ilona,
Kérdi vala egy szomszédját:

„Vajon kinek harangoznak,
Hogy a harangok úgy zúgnak?”
Meghótt, meghótt Mónár Bálint,
Neki, neki harangoznak.”

Bé es mene Szép Ilona,
Mondja vala az anyjának:
„Anyám, anyám, édesanyám,
„Meghótt, meghótt Mónár Bálint,

Nem eresztett csudájára,
Erejszen el halálára,
Erejszen el halálára!”
„Na, há eredj, Szép Ilona!”

Meglátá a legén anyja,
Hogy már menyen Szép Ilona.
„Fiam, fiam, Mónár Bálint,
Mos jő, mos jő Szép Ilona:

Szemed álljon pillantólag,
Szájad álljon csókolólag,
Kezed álljon ölelőleg,
Lábad álljon uglandólag!”

Be es mene Szép Ilona,
Reábútt Mónár Bálintra:
„Kelj fel magad, Mónár Bálint!
Mit csináljak nálad nélkül?”

Fel es szekett Mónár Bálint,
Megelelte, megcsókolta.
„Ne félj magad, Szép Ilona,
Me nem hótt meg Mónár Bálint.

Csináltattam arany malmot:
Mét nem jöttél, Szép Ilona?”
„Jöttem vona, Mónár Bálint,
De nem csapott édesanya.
 
Este vagyan, Mónár Bálint,
Erejsz haza te ingemet!”
„Nem erejsztlek haza soha,
Nem menc haza te, Ilona!”

Lészped (Moldva), 1955

Maga a derűs, románcszerű tárgy (a tettetett halálban szerelmesét magához csalogató, a belőle feléledő és szerelmesével boldogan egyesülő csuda-halott) Európa-szerte ismert; albán, dán, német, svéd, skót, szlovén és olasz változatairól tudunk. A magyar változatokban a csudamalom-motívum a ballada északi rokonságára mutathat. Az itt közölt négy csángó változat mindenike földrajzilag a magyar darabok közül a legkeletebbről
előkerült, legteljesebb és tájnyelviességekben legbővelkedőbb darab. Annak ellenére, hogy itt négy csángó változatot is közlünk, a gyűjtő megfigyelése szerint a moldvai csángóság között elég ritkán kerül elő változat: a székelyes csángó falvakban a gyűjtő nyolc-, az sz-elő falvakban hatszótagos változatait figyelte meg. — Két meseváltozatát lásd kötetünkben a 266—267. sz. alatt.

Gragger 198. — Ortutay, SzNb. 302—3. — Solymossy: MNépr.2 III, 117—8, 126. — Domokos, MM.3 270—3. — Csanádi—Vargyas 519—21. — Vargyas, MB. 68—76.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 636-637.)