Szép fehér pakulár
Úgy őrzi, úgy őrzi
Szép fehér pekulár
Ezer báránkáját
Néztelen sok juhát.
S oda es elmene
Három disznópurkár:
„Honn vagy-e, benn vagy-e,
Szép fehér pekulár?”
„Honn vagyok, benn vagyok,
Három disznópurkár.”
„Tudod-e, métt jöttünk?”
„Tudom, ha megmondják.”
„Mük es azétt jöttünk,
Nem adad-e nekünk
Ezer báránkádat,
Néztelen sok johod?”
„Nem adam, nem adam,
Három disznópurkár,
Nem adam, nem adam,
Met nem adni valók.”
„Bizon, ha nem adad,
Mük es azétt jöttünk,
Mük es azétt jöttünk,
Hogy fejedet vegyük.”
„Ha fejem veszitek,
Ingem temessetek
Tellám kapujába,
Bárányok lyászlyába,
Nagyobb furulyámat
Tegyétek fejemhez,
Kisebb furulyámat
Tegyétek lábomhoz,
Ha alól fú je szél,
Fújja, fúdogalja,
S eki azt meghallja,
Mingyá’ es azt mondja:
Szép fehér pekulár,
Magát havallygassa,
Magát havallygassa,
Hazáját sirassa.
S ha fellyül fú e szél,
Fújja, fúdogalja,
S eki azt meghallja,
Mingyá’ es azt mondja:
Szép fehér pekulár
Magát havallygassa,
Magát havallygassa,
Hazáját sirassa.
Ehol elémentek
Egy útval mellyékest,
Ott nekem es vagyan
Egy virágos kertem,
Abba nekem es van
Két hajadon húgom,
Virágot gyomlálnak,
Ingemet gyászolnak.
Tudom jól, megkérdik:
Ingem hol hagytatok?
Tudjátok felelni,
Hogy megházasodtam.
Tudom jól, megkérdik:
Ki lyányát vettem el?
Tudjátok felelni:
E napnak e húgát.
E napnak e húgát
S e fődnek e zsírját.
S ehol elémentek
Egy útval mellyékest,
Ott nekem es vagyon
Egy kicsi házecskám,
S abba nekem es van
Egy öreg mámikám.
Fekete micét tép,
Mind ingemet gyászol,
Tudom jól, megkérdi:
Ingem hol hagytatok?
Tudjátok felelni,
Hogy megházasodtam.
Tudom jól, megkérdi:
Ki lyányát vettem el?
Tudjátok felelni:
E napnak e húgát,
E napnak e húgát
S e fődnek e zsírját.”
E kétségtelenül a románból átkerült ballada a román Mioriţa (Bárányka) ballada legrégibb csángó változatában 1841—42-ből Petrás Ince gyűjtéséből ismeretes. Az újabb változatok is Moldvából valók. A havasi pásztor balladájának gondolatvilága semmiképpen nem talál bele a magyar balladák tragikumra alapított eszmevilágába; ez is mutatja a ballada kívülről való bekerülését.
Domokos—Rajeczky I, 63—5. — Domokos, MM.3 279. — Ortutay—Kriza 740. — A román balladaanyagra és a szomszéd népek balladáival való összefüggésekre nézve l. Fochi hatalmas monográfiáját: Mioriţa. Bucureşti, 1965; l. még Faragó, Háromszéki magyar Mioriţa: Igaz Szó VII, 690. kk.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)