Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szentháromság romlása


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: ismeretlen
Gyűjtés helye: Háromszék
Közlő: Kriza János
Közlés ideje: 2013
Megjelenés helye: Kriza János 2013: 169-170/42. sz.

Szöveg

Tovább keblem ki nem állja
Fájdalmát, – ma megsiratja
Szent Háromság nagy romlását,
Négy útczának posztulását.

Az iszonyu bőszült vulkán
Kiméletlen, mint vad orkán.
Ezernyolcz száz ötvennyolczba
Midőn vónánk boldogságba,
Tizennegyedik szeptember
Elboritott a tűztenger.
Szurduk ucczán megindula,
Falu ucczán végig gyúla.

A vészharang mihelyt kondul
Minden ember ótni indul.
A kik a mezőn is vótak
Sebesen haza índultak;
De még haza se érkeztek
Csűrök, házok immár égett.
Minden szemből köny kicsordult,
Minden könyre más-más ház gyult.
A bús könyek mit se értek,
Csűrök, házok rendre égtek.
A két harang tűz uttyába
Sír a falu derekába;
Mind azt mondják: ne hagyjatok,
Emésztnek meg a tűz langok.
A két harang fődre hulla,
Kemény tűzbe megolvada,
A templom is összeomla,
Gyászhalom lett tapaszhomja
Öste jött a barom csorda,
Ment vóna bé, nem vót hova:
Lángoltak a kapuzábék,
Azon belől minden hajlék.
Égtek szegények, gazdagok,
Lobogtak a tenger langok.
Tornyoztak a füst fellegek,
Jöttek-mentek az emberek. ||
Sir az özvegy, sir az árva,
Kemény fődbe házat vájva.
Borul az ég, és az esső,
Nincs már hajlék, künn ázik ő.
Izzattság, fárattság mellett
Puszta lön a rakott telek.
Főd kunyhóba menekülve
Sir a gazdag is éhezve.



Megjegyzés

Kéziratból: EA 10747: 1–2/1. sz. – A *háromszéki gyűjtő a tapaszhom szóval kapcsolatban megjegyezte, hogy a Vadrózsák tájszójegyzékében nem talált magyarázatot a szó jelentésére. Felvetődhet a gondolat, hogy talán az adatközlő száján torzult el valamilyen értelmes szó. Ezt azonban cáfolja az a tény, hogy Vas Tamás 1865-ben egy marosvásárhelyi vak énekes koldustól jegyezte le ugyanezt a hírverset, s annak szövegében is előfordul a kérdéses kifejezés, annyi eltéréssel, hogy összetett szóként szerepel, így: tapasz-hom. (Szabó Sámuel – Olosz Katalin 2009: 194) Ez vezetett rá arra, hogy elhomályosult szóösszetétellel van dolgunk, melynek értelmére a Czuczor–Fogarasi féle szótárban találtunk magyarázatot. (Lásd a Szójegyzékben)

(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 637.)