Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szendre báró leánya


Gyűjtő: Gáspár Sándor
Gyűjtés ideje: 1940
Gyűjtés helye: Angyalos
Közlő: Konsza Samu
Közlés ideje: 1957
Megjelenés helye: Konsza 1957: 210-211/141. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Boros József, szolgalegény



Szöveg

Túl a vizen, a szendrei határban
Nyárfa alatt szépen szól a furulya.
Nyárfa alatt szépen szól a furulya,
S hallgassa a Szendre báró leánya.

Éjfél után kettőt vert már az óra,
S most es milyen szépen szól a furulya.
Furulyaszó felhallik a szobába,
S hallgassa a Szendre báró leánya.

Szendre báró három éjjel s három nap
Azt sem tudja, hogy a lánya merre van?
Megkérdezi legüdősebb juhászát:
Nem látta-e arra járni leányát?

– Nem láttam én, báró uram, ha mondom ...
Három napja juhászom es oda van,
S talán biz a kisasszony es vele van.
 
Szendre báró hintót küld a lányáér,
Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárér.
A kisasszony hátul ül a hintóba,
Elöl pedig a juhász megvasalva.

– Édes lányom, hogy mondjalak lányomnak,
Ha én téged egy juhászhoz adnálak?
– Én nem bánom, édesapám, tagadj meg,
Fáj a szívem, a juhászér halok meg.

Túl a vizen most faragják azt a fát,
Melyikre a juhászbojtárt akasszák.
Fújja a szél fehér ingét, gagyáját,
Mért szerette Szendre báró leányát?

– Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Juhászbojtár volt az első szeretőm.