Szendre báró leánya
Boros József, szolgalegény
Túl a vizen, a szendrei határban
Nyárfa alatt szépen szól a furulya.
Nyárfa alatt szépen szól a furulya,
S hallgassa a Szendre báró leánya.
Éjfél után kettőt vert már az óra,
S most es milyen szépen szól a furulya.
Furulyaszó felhallik a szobába,
S hallgassa a Szendre báró leánya.
Szendre báró három éjjel s három nap
Azt sem tudja, hogy a lánya merre van?
Megkérdezi legüdősebb juhászát:
Nem látta-e arra járni leányát?
– Nem láttam én, báró uram, ha mondom ...
Három napja juhászom es oda van,
S talán biz a kisasszony es vele van.
Szendre báró hintót küld a lányáér,
Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárér.
A kisasszony hátul ül a hintóba,
Elöl pedig a juhász megvasalva.
– Édes lányom, hogy mondjalak lányomnak,
Ha én téged egy juhászhoz adnálak?
– Én nem bánom, édesapám, tagadj meg,
Fáj a szívem, a juhászér halok meg.
Túl a vizen most faragják azt a fát,
Melyikre a juhászbojtárt akasszák.
Fújja a szél fehér ingét, gagyáját,
Mért szerette Szendre báró leányát?
– Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Juhászbojtár volt az első szeretőm.