Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szendre báró leánya


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1958
Gyűjtés helye: Ugrapataka
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 462-463/166. sz.

Dallam



Szöveg

Túl a szendrei pusztában
Juhászlegény furulyálgat magáb,
Furulyaszó felhallatszik az ablakba:
Ébredjen fel, méltóságos kisasszony.

Meg is nyílt a palotának ablaka,
Kökényszemű kislány hajlott ki rajta.
„Édesapám, ha meg akarsz, tagadj meg,
Az én szivem a johászér’ szakad meg!”

Szendre báró felnyergeli a lovát,
Esszejárja egész johásztanyáját,
Azt kérdezi legöregebb johásztól:
„Nem látta-e a lányomat valahol?”

„Szendre báró, én a lányát nem láttam,
Három napja bojtárom es oda van,
Három napja bojtárom es oda van,
Talán bizony a kisasszony vele van.”

Túl a Tiszán most faragnak ott egy fát,
Amelyikre Bojtár Jenőt akasszák,
Fújja ja szél fejér ingét, gagyáját,
Mér’ szerette Szendre báró leányát.


Megjegyzés

Az újabb keletkezésű ballada első jelentkezésére egy versfaragó versgyűjteményében találunk adatokat (Magyari Költeményei 1858), Magyari azonban feltehetően egy akkor már ismert népballadát iktatott bele gyűjteményébe. Minthogy ezt a verset ugyanez évben Simonffy Kálmán meg is zenésítette, ez kerülhetett vissza a néphez. Ma ez az egyik legközkeletűbben ismert ballada. Erdélyi elterjedtségét a kalotaszegi, mezőségi és gyimesvölgyi változat előkerülése jelzi. A Mezőség Kolozs megyei részén a viszonylag újabb eredetű szöveghez igen szép és régi stílusú dallamok párosulnak.

Csanádi—Vargyas 554—6. — Ortutay—Kriza 778.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)