Szendre báró
Antal Erzsébet, 20 éves
Túl a vízen nagy tölgyfa árnyékában
Juhászlegény furulyázik magában.
Olyan szépen furulyázik megában,
Felhallszik a Szendre báró házába.
Fel is hallszik, ki is nyílik az ablak.
Göndör hajú kisasszony néz ki rajta.
Felsóhajt, és elgondolja magában:
- Mért is lettem Szendre báró leánya?
Másnap reggel korán virrad hajnalban,
Szendre báró kisétál a tanyára.
Azt kérdi a legidősebb juhásztól:
- Nem láttad-e göndörhajú leányom?
- Bizony mondom, báró uram, nem láttam,
Három napja a bojtárom odavan.
Három napja, hogy a nyájam szomjan van,
Talán bíz a kisasszony is vele van.
Megtalálta rezgőnyárfa tövében,
Ott játszott a juhászlegény ölében.
Mikor a leány az apját meglátta,
Zsebkendőjét könnyeivel áztatta.
Erre aztán a juhász is megszólalt:
- Báró uram, adja nekem a lányát!
- Inkább, lányom, haljatok meg mindketten,
Hogy énnékem juhász legyen a vejem.
Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasszák.
Fújja a szél gyócsingét, -gatyáját,
Mért szerette Szendre báró leányát?
Gyászba van a debreceni főutca,
Juhászlegényt most viszik végig rajta.
Koporsója végig-végig koszorú,
Utána a kisasszony meg szomorú.
El is érnek a temető elébe,
A kisasszony letérdepel a földre.
Felsóhajt és elgondolja magában:
- Mért is lettem Endre báró leánya?
Még az úton lefelé sem mehetek,
Mert azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én jegykendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm.
Falu végén szegény asszony kunyhója,
Oda jár a falu lánya fonóba.
Megyek én is, megkérdem a jövendőt,
Kapok-e még juhászlegény szeretőt?
Közismert, közkedvelt új ballada. Vargyas Lajos (II.1976. 753.) 263 változatának lelőhelyét közölte. Ezek között csíki: Karcfalva, Csíkmenaság, Gyimesközéplok, Szépvíz, Ugrapataka.
Újabb kiadványokban is gyakran megtalálható: 1–12. Albert Ernő-Faragó József 1973. 280–292:188–199.; Adatok: 13–53.Uo. 486:578–618. Ugyanebben a kötetben több motívuma található A tiszttartó leánya és A kisasszony című balladákban. 54–58. Ráduly János 1975. 126–131:103–107.; Adatok: 59. Uo. 167:175.; 60.Uő.1979. 92:36.; 61–64. Bura László 1978. 116–120:83–86.; Adatok: 65–96. Uo. 184–186:316–347.; 97–100. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 315–323:38.a.,b.,c.,d.; Adatok: 101–172. Uo. 435:38.j.; 173–178. Almási István 1979. 202:227.; 272.j., 300:227.j.; 179–180. Pozsony Ferenc 1984. 200–201.:102–103.; Adatok: 181–201. 244:327–347.; 202. Móricz Zsigmond 1991. 29:7.; 203–204. B. Kovács István 1994. 267–269:16–17.; 205–208. Zsók Béla 1995. 90:54.; 99:61.j.; 119:75.; 241:61.j.
Eredetét többen a XIX. század közepén Magyari Kassa Gusztáv 1857, majd 1858-ban megjelent, majd ugyanebben az évben írt Berki József versének tulajdonították. Vargyas Lajos feltételezte, hogy a fenti szerzők a motívumokat a már 1820–30-as években keletkezhetett balladából vették át. 1975-ben két tanulmány is megjelent A bárókisasszony típusú balladáról. (Szabó T. Attila LXXXVI. 2–3.sz. 368–370.; Domokos Pál Péter Ethn. 4.sz. 618–624.)
Mindketten közlik, hogy a valós történetet Apor Péter 1736-ban leírta a Metamorphosis Transylvaniae című művében, és következtetésük az, hogy a ballada a leírt esemény alapján keletkezett. Domokos Pál Péter azt is meghatározza, hogy magának az eseménynek 1705 előtt kellett történnie, mert ebben az évben Acton és Graven tábornokok felégették Csíkot a kuruc mozgalomban való részvétel miatti büntetésként, s akkor rombolták le Csícsó várát is. A valós történet Petki (Farkas István) családjában történt, aki Csík-, Gyergyó-, Készonszék főkapitánya volt.
Az Apor-féle történetet Jókai Mórnak is kellett ismernie, hisz 1854-ben elbeszélést írt, felhasználva Cserei Mihály jegyzeteit is. Szabó T. Attila bizonyításként említi: „a magyar folklórterületen széles körben oly sok változatban ismert bárókisasszony vagy tiszttartó leánya ballada sehol sem került elő annyi változatban, mint éppen Háromszéken”. Ugyanakkor bizonyos kételyét is közli az élő szájon elterjedtségét illetően. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy bizonyára félretájékoztatták Szabó T. Attilát, ugyanis ma is mind Csíkban, mind Háromszéken mindenik községben több változatban is meg lehet találni, éppen közkedveltsége következtében.
Kosza József 1976. augusztus 5-én elmondotta, hogy „a harmincas években egy kicsi darabot tudtam belőle, s többit én raktam essze”. Azt a részt is ő kapcsolta ehhez a balladához, hogy:
- Jertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe.
Azért, mert „mikor leányt vagy legényt temetnek, fehérbe öltöznek. A rézbandát is azért szokták…, még el is táncoltatják”.
(Albert Ernő 2004: 324-325.)