Székvári Mariska
„Jó estét, jó estét
— Székváriné hallja —,
Honn van-e a lyánya,
Székvári Mariska?”
„Honn van, ejde, honn van,
Bennt van a szobába;
Fekszik már, aluszik
Fejér vetett ágyba.”
„Menjen bé, költse fel,
Készítse ja bálba,
Lukszárú cipőjét,
Hújza fel lábára!”
Elindult, elindult
Mariska ja bálba,
Tíz pár aranygyűrűt,
Húzott az újjába.
„Hújzátok, cigányok,
Nem szabad nyúgúnni,
Székvári Mariskát
Muszáj táncoltatni!”
„Erejsz ki, erejsz ki,
Magamat hűtsem ki,
Lukszárú cipőmből
Aludt vért öncsem ki!”
„Ne menj ki, ne menj ki,
Ne hűtsd ki magadat,
Tíz pár aranygyűrűd
Zújadba dagasztad!”
Verje meg az Isten
Azt az édesanyát,
Ki vasárnap este
Elbocsájsa lyányát!
Este elbocsájsa,
Regvelig nem lássa,
Regvel nyóc órakor
Halval viszik haza.
Harangoznak délre,
De nem délebédre,
Székvári Mariskát
Viszik temetőbe.
Apja, édesannya
Zokogva sirajsa,
Tíz legény késéri,
Úgy teszik az sírba.
A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.
Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)