Szeklédi Borbára

Úgy sír, úgy kesereg Szeklédi Borbára,
Kis palotájába, palota házába.
Csak odatalála s ez ő iédesannya,
„Mét sírsz, lyányom, mét sírsz, lelkem iédes lyányom?”

„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.
Ha te tudnád, mit ién, inkább sírnál, mint ién.”
Csak odatalála s ez ő iédes öccse:
„Mit sírc, néném, mit sírc, ennen mét keseregsz?”

„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.
Ha te tudnád, mit ién, inkább sírnál, mint ién.
Tíz ujjamba vagyan tíz sziép aranygyűrű,
Mellyiket szereted, ién azt neked adom.”

„Néném, iédes néném, jobban tudom, mint te.
Eladtak tégedet, bié Lengyenországba,
Bié Lengyenországba, lengyen új királynak,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának.”

Inkább sírni kezde, inkább keseregni.
Csak odatalála s ez ő iédesapja.
„Mit sírc, lyányom, mit sírc, ennen mét keseregsz?
„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.

Ha eladtak ingem bié Lengyenországba,
Nad lengyen királynak, nem es ő magának,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának.”
„Bizon nem adlak ién tellyes iéletemben.

Az ország adója, s mégsem adlak oda.”
Ő es kisétála, küs palotájába.
Ő es biétekinte Lengyenország felé.
Messzünnet meglátá, úgy jőnek, úgy jőnek.

Hat lóval, hintóval, hatvan katanával,
Hatvan katanával s ed rongyos szolgával.
Még e lovakat es mind táncra léptetik,
Még e dobokat es mind táncra veretik.

Csak oda iérének Szeklédi Jánoshoz,
Szeklédi Jánosnak kötött kapujához.
„Honn vagy-e, honn vagy-e, te Szeklédi János?”
„Honn vagyok, honn vagyok, Lengyen új királlya.”

„Add ki nekünk, add ki, felnőtt sziép lyányodat,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát!”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”

„Másodikcor mondom, add ki nekünk, add ki,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát.”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”

„Harmadikcor mondom, add ki nekünk, add ki,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát!”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”
 
„Ha bizon nem adod, mik es rivád vessük,
Mik es rivád vessük ez iélet adóját.”
Nem vala mit csányon, ki kell vala adja,
Elindultak vissza Lengyenország felé.

Még e lovakat es mind táncra léptették,
Még e dobokat es mind táncra verették.
„Legelöbcör mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

„Másodikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,

Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”
„Harmadikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

Immá gyászra fordítták, ha nem akarta uralni.

Még e lovakat es mind gyászra léptetik,
Még e dobokat es mind gyászra veretik.
Csak haza iérének bié Lengyenországba,
Lengyen városába, nagy lengyen királyhoz.

„Szolgám, iédes szolgám, e legnagyobb szolgám!
Nyisd ki e kapukat, nyisd ki ez ajtókat!
Nyisd ki ez ajtókat, mert mi haza iértünk,
Szolgám, iédes szolgám, s e középső szolgám,

Hámold ki lovakat, kössed bié e grázsdba!
Szolgám, iédes szolgám, s e legküsebb szolgám,
Háj bié ez udvarba, mer mi haza iértünk.
Szeklédi Borbára, mondj uradnak ingem,

Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak ”

„Szolgám, iédes szolgám, menj fel e városba,
Hozz te nekem onnat egy aranyos nyerget,
Egy aranyos fiéket s egy arany korbácsot,
Tudom, találkozol vaj egy sógoromval.

Tudom, hogy megkérdi, hogy azt minek vetted?
Tudj te megfelelni, hogy azt minek vetted.
Egy paripát vettünk, s az még tanulatlan,
Egy paripát vettünk s azt meg kell tanissuk.”

„Másodikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál, nagyobb urak jártak,

Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”
Ő es csak elmene fel, Lengyenországba,
Ő es csak elmene Lengyen városába,
Ő es csak megvevé ez aranyos nyerget,

Ez aranyos nyerget, ez aranyos fiéket,
Ez aranyos fiéket s ez arany korbácsot.
Ő es találkozik nagyobb sógorával.
Mindjá es azt kiérdi: „Hát azt minek vetted?”

„Egy paripát vettem, s e még tanulatlan,
S e még tanulatlan, s ezt meg kell tanissuk.”
Ő es haza iére, ő es csak bié iére,
Ő es csak letevé bié e nagy asztalra.

S ez aranyos nyerget s ez aranyos fiéket,
S ez aranyos fiéket, ez arany korbácsot.
„Harmadikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién, teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

Ő es felnyergelé s ő es felfékezé,
S e kezébe vevé s ez arany korbácsot.
S úgy elsarkantyulá, s úgy elkorbácsolá.
„Elég, uram, elég, lelkem, iédes uram,

Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot nem uraltam, de kendet urallom.”
Csak odatalála s az ő iédesanyja.
„Lyányom, iédes lyányom, Szeklédi Borbárám,

Mikor bié adtalak, bié Lengyenországba,
Lengyen városába, lengyen új királynak,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának,
Ullyan vót ez arcod, mind kiét sziép buzsorszáll,

Ullyan vót ez arcod, mind kiét sziép buzsorszáll,
Most ullyanná vállott, mind kiét fehér ruha.
S e jobb oldalamon kisütett e napfién,
S e bal oldalamon biésütett e huódfién.”

Az akarata ellenére férjhez kényszerített, eladott leány tragikus története gyakori magyar, sőt Európa-szerte általánosan ismert balladai motívum. Az újabb kutatások szerint alkalmasint a francia folklórból magyarba átkerült középkori szerzemény. A tőlünk itt közzétett 35 versszakos klézsei változat a közelebb ről Faragótól közreadott másik klézsei változattal együtt a balladának eddig ismert legterjedelmesebb, legteljesebb változatai közé tartozik. A gyűjtő még két változatát jegyezte le Klézsén és egy másikat (Langos Szép Ilona) ismer Bogdánfalváról.

Domokos, MM. 262. — Csanádi—Vargyas 453—64. — Faragó, Jávorfa-muzsika 195—202. — Leader 148—78. — Ortutay—Kriza 741—2.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631-632.)