Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szeklédi Borbára


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 299-304/93. sz.

Dallam



Szöveg

Úgy sír, úgy kesereg Szeklédi Borbára,
Kis palotájába, palota házába.
Csak odatalála s ez ő iédesannya,
„Mét sírsz, lyányom, mét sírsz, lelkem iédes lyányom?”

„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.
Ha te tudnád, mit ién, inkább sírnál, mint ién.”
Csak odatalála s ez ő iédes öccse:
„Mit sírc, néném, mit sírc, ennen mét keseregsz?”

„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.
Ha te tudnád, mit ién, inkább sírnál, mint ién.
Tíz ujjamba vagyan tíz sziép aranygyűrű,
Mellyiket szereted, ién azt neked adom.”

„Néném, iédes néném, jobban tudom, mint te.
Eladtak tégedet, bié Lengyenországba,
Bié Lengyenországba, lengyen új királynak,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának.”

Inkább sírni kezde, inkább keseregni.
Csak odatalála s ez ő iédesapja.
„Mit sírc, lyányom, mit sírc, ennen mét keseregsz?
„Hodne sírjak, hodne, hodne keseregjek.

Ha eladtak ingem bié Lengyenországba,
Nad lengyen királynak, nem es ő magának,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának.”
„Bizon nem adlak ién tellyes iéletemben.

Az ország adója, s mégsem adlak oda.”
Ő es kisétála, küs palotájába.
Ő es biétekinte Lengyenország felé.
Messzünnet meglátá, úgy jőnek, úgy jőnek.

Hat lóval, hintóval, hatvan katanával,
Hatvan katanával s ed rongyos szolgával.
Még e lovakat es mind táncra léptetik,
Még e dobokat es mind táncra veretik.

Csak oda iérének Szeklédi Jánoshoz,
Szeklédi Jánosnak kötött kapujához.
„Honn vagy-e, honn vagy-e, te Szeklédi János?”
„Honn vagyok, honn vagyok, Lengyen új királlya.”

„Add ki nekünk, add ki, felnőtt sziép lyányodat,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát!”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”

„Másodikcor mondom, add ki nekünk, add ki,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát.”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”

„Harmadikcor mondom, add ki nekünk, add ki,
Felnőtt sziép lyányodat, Szeklédi Borbárát!”
„Bizon nem adom ién tellyes iéletemből,
Az ország adója, s mégsem adom oda.”
 
„Ha bizon nem adod, mik es rivád vessük,
Mik es rivád vessük ez iélet adóját.”
Nem vala mit csányon, ki kell vala adja,
Elindultak vissza Lengyenország felé.

Még e lovakat es mind táncra léptették,
Még e dobokat es mind táncra verették.
„Legelöbcör mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

„Másodikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,

Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”
„Harmadikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Én es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

Immá gyászra fordítták, ha nem akarta uralni.

Még e lovakat es mind gyászra léptetik,
Még e dobokat es mind gyászra veretik.
Csak haza iérének bié Lengyenországba,
Lengyen városába, nagy lengyen királyhoz.

„Szolgám, iédes szolgám, e legnagyobb szolgám!
Nyisd ki e kapukat, nyisd ki ez ajtókat!
Nyisd ki ez ajtókat, mert mi haza iértünk,
Szolgám, iédes szolgám, s e középső szolgám,

Hámold ki lovakat, kössed bié e grázsdba!
Szolgám, iédes szolgám, s e legküsebb szolgám,
Háj bié ez udvarba, mer mi haza iértünk.
Szeklédi Borbára, mondj uradnak ingem,

Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak ”

„Szolgám, iédes szolgám, menj fel e városba,
Hozz te nekem onnat egy aranyos nyerget,
Egy aranyos fiéket s egy arany korbácsot,
Tudom, találkozol vaj egy sógoromval.

Tudom, hogy megkérdi, hogy azt minek vetted?
Tudj te megfelelni, hogy azt minek vetted.
Egy paripát vettünk, s az még tanulatlan,
Egy paripát vettünk s azt meg kell tanissuk.”

„Másodikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”
„Bizon nem mondlak ién teljes iéletemben.
Az apám házánál, nagyobb urak jártak,

Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”
Ő es csak elmene fel, Lengyenországba,
Ő es csak elmene Lengyen városába,
Ő es csak megvevé ez aranyos nyerget,

Ez aranyos nyerget, ez aranyos fiéket,
Ez aranyos fiéket s ez arany korbácsot.
Ő es találkozik nagyobb sógorával.
Mindjá es azt kiérdi: „Hát azt minek vetted?”

„Egy paripát vettem, s e még tanulatlan,
S e még tanulatlan, s ezt meg kell tanissuk.”
Ő es haza iére, ő es csak bié iére,
Ő es csak letevé bié e nagy asztalra.

S ez aranyos nyerget s ez aranyos fiéket,
S ez aranyos fiéket, ez arany korbácsot.
„Harmadikcor mondom: mondj uradnak ingem,
Ién es mondlak téged: kincses feleségem!”

„Bizon nem mondlak ién, teljes iéletemben,
Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.
Azkot sem uraltam, téged sem urallak.”

Ő es felnyergelé s ő es felfékezé,
S e kezébe vevé s ez arany korbácsot.
S úgy elsarkantyulá, s úgy elkorbácsolá.
„Elég, uram, elég, lelkem, iédes uram,

Az apám házánál nagyobb urak jártak,
Azkot nem uraltam, de kendet urallom.”
Csak odatalála s az ő iédesanyja.
„Lyányom, iédes lyányom, Szeklédi Borbárám,

Mikor bié adtalak, bié Lengyenországba,
Lengyen városába, lengyen új királynak,
Nem es ő magának, felnőtt sziép fiának,
Ullyan vót ez arcod, mind kiét sziép buzsorszáll,

Ullyan vót ez arcod, mind kiét sziép buzsorszáll,
Most ullyanná vállott, mind kiét fehér ruha.
S e jobb oldalamon kisütett e napfién,
S e bal oldalamon biésütett e huódfién.”



Megjegyzés

Az akarata ellenére férjhez kényszerített, eladott leány tragikus története gyakori magyar, sőt Európa-szerte általánosan ismert balladai motívum. Az újabb kutatások szerint alkalmasint a francia folklórból magyarba átkerült középkori szerzemény. A tőlünk itt közzétett 35 versszakos klézsei változat a közelebb ről Faragótól közreadott másik klézsei változattal együtt a balladának eddig ismert legterjedelmesebb, legteljesebb változatai közé tartozik. A gyűjtő még két változatát jegyezte le Klézsén és egy másikat (Langos Szép Ilona) ismer Bogdánfalváról.

Domokos, MM. 262. — Csanádi—Vargyas 453—64. — Faragó, Jávorfa-muzsika 195—202. — Leader 148—78. — Ortutay—Kriza 741—2.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631-632.)