Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szeklédi Borbála


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1988-05-21
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1994
Megjelenés helye: Pozsony 1994: 51-54/ 9. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Lőrinc Györgyné Hodorog Luca, Klézse



Szöveg

1. Szeklédi Jánosnak vala egy szép leánya,
    Vala egy szép leánya, Szeklédi Borbála.

2. Csak neki odajöve s az ő szép öccséje,
    Sirogatni foga Szeklédi Borbála.

3. Varrogatott vala évegablakába,
    Varrogatott vala s az évegablakban.

4. Azt kérdi öccséje: – Mét sírsz, te, mét sírsz, te,
    Mét sírsz te, mét sírsz, te Szeklédi Borbála?

5. Ha te tudnád mit én, nem sirnál te úgy most,
    Ha te tudnád, mit én, nem sírnál te úgy most.

6. – Mit tudsz te, mit tudsz te, te drága öcsém?
    – Tégedet elvisznek bé Lengyelországba. –

7. Azt meghallá, meghallá nagy Szeklédi János,
    Kapukot béköti, s leányát nem adja.

8. Hát ő csak kinéze nagy évegablakán,
    Ő es csak meglátá, s úgy jőnek, úgy jőnek,

9. Úgy jőnek, úgy jőnek nagy Lengyelországból,
    Nagy Lengyelországból, a lengyel királytól.

10. Még a dobokot es mind táncra veretik,
      S még a lovokot es mind táncra léptetik.

11. S úgy jőnek, s úgy jőnek Szeklédi Jánoshoz,
      Úgy jőnek, úgy jőnek Szeklédi Jánoshoz.

12. Mikor kapuhoz jöttek, őt arról kérték,
      Őt akkor megkérték: – Te vagy Szeklédi János?

13. – Én vagyok, én vagyok, hát tü mit akartok?
      – Add ide te nekünk Szeklédi Borbálát.

14. – Nem adom, nem adom én drága leányomot,
       Nem adom, nem adom én drága leányomot.

15. – Te nekünk ideadod, te nekünk ideadod.
      Nyitsd ki a kapudot, nyitsd ki a kapudot! –

16. Még a dobokot es mind táncra veretik,
      Még a lovokot es mind táncra léptetik.

17. Ők es bémenének a lengyel királyval,
      S a lengyel királyval Szeklédi Jánoshoz.

18. – Hát, hol van liánya, hol van a liánya?
      – Nem adom én nektek Szeklédi Borbálát. –

19. Ők es bémentek, ők es csak bémentek,
      Ők es csak elvették Szeklédi Borbálát.

20. Elvitték, elvitték bé Lengyelországba,
      Elvitték, elvitték bé Lengyelországba.

21. Még e dobokot es mind gyászra verették,
      Még a lovokot es mind gyászra léptették.

22. Ők es béérének a nagy Lengyelországba,
      Ő es csak bémene a lengyel királyhoz.

23. Azt mondja lengyel királ: – Mondj uradnak ingemet!
      Mondj uradnak ingemet, úgy várlak én tégedet!

24. – Nem mondlak, nem mondlak, teljes életemben,
      S ez apám házánál nagyobb urak jártak,

25. Nagyobb urak jártak, s őket sem uraltam,
      Téged sem urallak, téged sem urallak!

26. – Másodikszor mondom: mondj uradnak ingem!
      – Nem mondom, bizon, teljes életemben!

27. S ez apám házánál nagyobb urak jártak,
      Azokot sem uraltam, téged sem urallak! –

28. Csak úgy történt a harmadik szóra:
      – Mondj te uradnak ingemet. – Bizon nem én tégedet! –

29. Akkor ő béhívá a nagyobb szolgáját.
      – Menj el a városba, menj el a városba.
30. Vedd meg te a féket, a féket s ami kell,
      Ami oda kell, vegyed meg s hozd haza.

31. Talán találkozol nagyobb sógorával,
      S ő azt megkérdezi, hogy van Szeklédi Borbála?

32. Mondjad, hogy ő jól van, mondjad, hogy ő jól van.
      Ő akkor megkérdi, mét vetted a féket.

33. Te mondjad nekie, egy paripát vettél,
       Egy paripát vettél, akarjuk tanyítni. –

34. S ő es csak elmene, elmene városba,
      Elment a városba, megvette a féket.

35. Ő es csak találkozék nagyobb sógorával,
      Ő es csak megkérdi: – Hogy lehet, hogy lehet?

36. Hogy lehet, hogy lehet, Szeklédi Borbála?
      Felelte a szolga: – Ő jól van, ő jól van. –

37. Azt kérte, azt kérte: – Mét vetted a féket?
      – Egy paripát vettünk, s meg akarjuk tanyítni,

38. Met az nem tud járni, met nem tud ő járni,
      Met nem tud ő járni s mire poroncsolnák. –

39. Ő es csak elvála, ő es csak hazamene,
      Ő es hazamene, őtöt béfogák úgy,

40. Őtöt béfogák úgy, őtöt verni fogák,
      Azt mondta nékie: – Mondj uradnak ingem!

41. – Nem mondlak tégedet, nem mondlak tégedet! –
      S akkor verni fogták, s akkor verni fogták.

42. Oda nem engedték az édesanyjához,
      S az édesanyjához, se a testvéréhez.

43. Akkor azt kérdezte: – Mi lesz vele baja? –
      Azt mondta, azt mondta, akármi lehet vele.

44. Csak kapuhoz ére s az ő édesanyja,
      Ő es csak rikójtá, s onnat csak bémene.

45. Mi van veled, lányom, mi van veled, lányom?
      Mikor tőlem elhoztak, ullyan vót két orcád,

46. Ullyan vót két orcád, mint két szép rózsa,
      Most ullyané váltál, most ullyané váltál,

47. Most ullyané váltál mint két fejér ruha,
      Mi bajod, mi bajod, te kedves liányom?

48. Akkor megfelelte, s akkor megfelelte,
      S a lengyel királynak fiam elvitette.



Megjegyzés

Dallama a 18. sz. dallamára.

 

    Az eladott leány
    A Lengyelországba eladott leány balladája eddig csak Moldvában bukkant fel (Vargyas 1976. II. 186.). Kallós Zoltán lészpedi, bogdánfalvi és klézsei változatait közölte (1970. 291-305.). Szövegének dallama megegyezik a 18. számúéval.

(Pozsony 1994: 252.)