Szegvári Mariska
Fintás Lászlóné Csizmadia Jolán, 67 éves
– Jó estét, jó estét, Szegvári Katica,
Hol van a leányod, Szegvári Mariska?
– Benn van a szobába, fekszik már, nyugszik már,
Aranyos ágyába fekszik már, nyugszik már.
– Kelj fel, lányom, kelj fel, eridj el a bálba,
Hamuszín cipődet húzzad a lábodra,
Páros aranygyűrűt húzzál az ujjodra!
– Jó estét, jó estét, csaplárosné asszony,
Hol van az a legény, ki engem hivatott?
– Üljön le, Mariskám, a gombos diványra,
Ráparancsolok a szegedi bandára:
Húzzátok, cigányok, estétől reggelig,
Szegvári Mariskát muszáj mulattatni!
– Eresszetek ki, fiúk, hűtőzni,
Hamuszín cipőmből a vért kiönteni!
– Ne menj ki, Mariskám, mert meghűtöd magad,
Páros aranygyűrű az ujjodon marad.
– Verje meg az Isten azt az édesanyát,
Aki szombat este elbocsássa lányát.
Este elbocsássa, reggelig nem látja,
Reggel nyolc órára halva viszik haza.
Harangoznak délre, de nem délebédre,
Szegvári Mariskát viszik temetőbe.
Hat legény kíséri, négy a sírba teszi,
Édesanyja, apja könnyes szemmel nézi.
9–16. A halálra táncoltatott lány
Az egyik legelterjedtebb balladánk, huszonegy kutatóponton huszonhat változatát jegyeztük fel, közülük tizennyolcat dallammal. A dallamok hat típusba csoportosíthatók. A legtöbb változat a lány nevét is említi: Csáki Bözsike, Csáki Juliska, Csáki Mariska, Kati, Rozáli, Rózsika, Sági Erzsike, Sági Mariska, Sári Erzsike, Sári Rózsika, Sári Mariska, Szegvári Mariska. Másokban Csáti, Csáji bíró lánya a halálra táncoltatott leány.
Felnőttek, többnyire idősebb adatközlők énekelték. A balladaváltozatok motívumai általában nem térnek el az ismert típusoktól. Kivétel a 16. sz. ballada utolsó két versszaka, amelyben méreggel telt pohár várja a bűnös legényt. A lányt „babája”, vagy három, hat, tizenkét betyár, zsivány hívja a bálba. Az ördög egyik változatban sem szerepel.
A 12. sz. dallamot vö. a 43. sz.-val.
Vö.: Ortutay–Kríza, 82. sz.; Albert–Bura, 1. sz.; Albert–Faragó, 41–55. sz.; Zolcsák–Fejér, 58. sz.; Jagamas–Faragó, 309. sz.; Ráduly, 20–23. sz.; Vargyas, 26/71. sz.; M. XXVI. évf. (1973) 4: 34.; SzH. IV. évf. (1971), 235. sz.
Megj. SzH. VII. évf. (1974), 100. sz.
(Bura 1978: 201–202.)