Szegvári Mariska
Gergely Sándorné Furus Virág, 71 éves
- Jó estét, jó estét, Szegváriné asszonyság,
Itthon van-e lánya, Szegvári Mariska?
- Itthon van, itthon van, alszik a szobába,
Alszik már, nyugszik már rugonyos díványba.
- Kőtse fel, kőtse fel, készítse fel a bálba,
Aranyszárú cipőjit húzza a lábába.
Két karikagyűrűjit húzza az ujjába,
Szegvári Mariskát engedje a bálba.
Cigányok, cigányok, most nem szabad megállni,
Estétől reggelig muszáj muzsikálni.
- Eressz ki, eressz ki, én csak hűlni menyek ki,
Aranyszárú cipőmből vérem öntöm ki.
- Ne menj ki, ne menj ki, met kihűtöd magadot,
Két karikagyűrűd ujjodba dagadott.
Harangoznak délre, de még nem délebédre,
Szegvári Mariskát viszik a temetőbe.
Hat legény kíséri, hat leteszi a sírba,
Az apja, az anyja jajszóval sirassa.
53–58. A halálra táncoltatott leány
A legnépszerűbb magyar balladacsoport. Változatai 500 körül járnak (Vargyas 1976. II: 277–278). A ballada formailag felújult az új stílus jegyében. Moldvában is csak az első gyűjtések óta terjedt el (Kríza Ildikó 1967). Háromszék minden részén a legismertebb és a legelterjedtebb balladák egyike. Érdekes módon a magyar ajkú cigányság, mely a vidék balladaköltészetének régebbi rétegeit őrzi, kevésbé ismeri. A Fekete-ügy vidéki falvakban egyetlen adatközlőm sem ismerte azt a megoldást, hogy a leányt az ördög pusztította volna el egy legény képében.
(Pozsony 1984: 260–261.)