Szegény Szabó Erzsi
Szegény Szabó Erzsi
De elveszté magát,
Az este ilyenkor
Késő vacsorakor.
Aprán összevágá
Az ő kicsi fiát,
Csihány közé hányá,
Disznyóknak kiadá.
István király, bruncfi,
Két szemivel látá,
Két szemivel látá
Keserves kínzását;
Két filivel hallá
Keserves sírását.
István király, bruncfi,
Törvényszékbe üle,
Törvényszékbe üle,
S azt a törvént tette:
Lélekétt lélek kell,
S halálétt halál kell!
„Anyám, édesanyám,
Vátson ki ingemet,
Ne hagyjon elveszni,
Temlecbe sinyleni.”
„Fiam, édes fiam,
Én kivátanálak,
Ha kivátó lennél,
De nem vagy kivátó.”
A fattyat szülő leányanya örök emberi tragikus története nemcsak a Duna-táji népeknél, hanem Nyugaton is feltalálható balladai tárgy. Noha a sok változatban ismert ballada egyes változatai az új balladastílus jegyeit mutatják, az újabb összehasonlító balladakutatás a ballada nem egy változatában középkori vonásokat mutatott ki. Az eddig közölt és az itt jelentkező újabb terjedelmes csángó változatok közül is a legtöbbet határozottan a régi stílusú balladák közé sorolhatjuk. Az itt közzé tett III. változatban a gyermekgyilkos leányanya és a nagy hegyi tolvaj balladája ötvöződött egybe.
Faragó—Jagamas 138—40. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay— Kriza 779—80.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629.)