Szegény koldusasszony

Ádám Joakimné Kurkó Juliánna, 98 éves

Egy asszonynak vót három leánya,
A hármat férhez adta három országba.
A legkissebbiket bé Törökországba,
A legkissebbiket bé Törökországba.

Hallotta: nagygazda, s a szegényt nem szánja,
Hallotta: nagygazda, s a szegényt nem szánja.
– Uram, édes uram, arra kérlek szépen:
Erejsz el ingemet bé Törökországba,

Legkissebb lányomnak látogatására,
Legkissebb lányomnak látogatására.
– Eredj, kocsis, eredj, fogd bé a lovakot,
S vitesd el asszonyod bé Törökországba,

Legkissebb lányának látogatására,
Legkissebb lányának látogatására.
Béfogta a kocsis, béfogta lovakot,
Béfogta lovakot az üveghintóba.

El is indultak ők bé Törökországba,
El is indultak ők bé Törökországba.
Elérték a kaput, s leszállott az asszon.
– Állj meg, kocsis, állj meg, s hadd öltöjzem én fel!

Akkor felőtözött kúdusi gúnyába,
S a kocsist indíttá vissza a hazába.
Szegény kúdusasszony csak azt fúdogálta,
A kapuba mindig csak azt fúdogálta,

Hogy egy kis kenyeret és egy pohár vizet,
Hogy egy kis kenyeret és egy pohár vizet!
Meghallá a szóga, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,

Életem, halálom keziben ajállom,
Életem, halálom keziben ajállom,
Szegény koldusasszony mind ezt fuldogálja,
Hogy egy kis kenyeret és egy pohár vizet!

– Indulj, szolgám, indulj, hajtsd el azt az asszont,
Hogy az én kapumba  ezt ne fuldogálja!
Mindig csak az asszon csak azt fuldogálja,
Hogy egy kis kenyeret és egy pohár vizet!

– Szógám, szógállaim, ebem s kutyájaim,
Menjetek, fogjátok csak meg azt az asszonyt!
Vigyétek tömlecbe, tömlec fenekibe,
Hogy az én kapumba már ne énekeljen!

Elmentek a szolgák, el a szolgálókkal,
Megfogták az asszont, elvitték tömlecbe.
Tömlecbe vetették, tömlec fenekibe,
S rázárták az ajtót, no, hogy ott üljön le.

Szegén koldusasszon mind azt fuldogálja:
– Tartsd fel, anya, tartsd fel, tartsd fel leányodot,
Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
S méges azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen!

Meghallá a szolga, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Életem, halálom keziben ajállom,
Szegény koldusszon csak azt fúldogálja:

Tartsd fel, anya, tartsd fel, tartsd fel leányodot,
Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
Méges azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen!

– Indulj, s takarodjál, mer sok dógom vagyon,
Az a koldusasszony ott csak hadd pihenjen!
Megint ment a szolga, elment a dógára,
Szegén koldusasszon csak azt fuldogálja:

– Tartsd fel, anya, tartsd fel, tartsd fel leányodot,
Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
Méges azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen!

Hallá a szolgálló, bément asszonyához:
– Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom,
Életem, halálom kezibe ajállom,
Szegény koldusasszony maga édesanyja.

– Indulj, s takarodjál, mer sok dolgom vagyon,
Az én édesanyám nem jő ide hajzám!
Elment a szolgálló, s még es hallgatózott,
De a szegén asszon mind azt fuldogálja:

– Tartsd fel, anya, tartsd fel, tartsd fel leányodot,
Ontasd ki magadból a piros véredet,
Szípasd ki magadból az édes tejedet,
Méges azt érdemled, hogy tömlecbe tegyen!

– Menj, szolgállóm, elől, hadd menjek utánnad,
Lássam azt a szegén asszont, milyen forma!
Menjetek előttem, nyitsátok az ajtót!
Kinyitták az ajtót, s szegén koldusasszon
Csak mind fuldogálta a szép leányának.

  Arra ő mondta:

– Anyám, anyám, anyám, lelkem édesanyám,
Miért nem tudatta, hogy maga itten jár?
Jőjön bé szobámba, a belső szobámba,
Első pohár borom ott magának adom!

– Dőjtse fel pokolszél első pohár borod,
Égje meg sebes tűz a belső szobádot,
Ha te nem sajnáltad az édesanyádot,
Tömlecbe tetettél, s tömlecbe tetettél!


Akkor elment szegén, kiment a kapuba,
Ott állott a kocsis, kocsis a lovakkal.
Felüle az asszon, no, hát mennek haza.
– Jó napot, jó napot, kedves drága uram!

– Hozott Isten, hozott, drága feleségem,
Hazajöttetek hát, és hogy járhattatok?
– Megjártam én szépen, mindenbe részt vettem,
Koldusasszon vótam, s tömlecbe vettettem.
Minden anya könnye ója meg leányát,
Hogy a más országba oda el ne adja!

  Hosszú ideig alig néhány változatát ismerték. Korábban Az anyját fel nem ismerő leány típuscímen közölték (Ortutay Gyula-Kríza Ildikó 1976. 165:56.). Vargyas Lajos A gazdag asszony anyja (II. 248:22.) típuscímmel 12 változat lelőhelyét sorolta fel, amelyek között 6 csíki  a következő helységekből: Csíkmadaras, Ditró, Gyimesfelsőlok–Ránapataka 3, Gyimesfelsőlok–Sántatelek.
  Az Édesanyám sok szép szava kötetben e típus újabb 13 változat adataival sikerült gyarapítanunk. (Albert Ernő 1989. 152–153.) Ebben a kötetben újabb két változatot közölhettünk, s így 27-re emelkedik a rögzített adatok száma.
  Az átfogó európai kutatást végző Vargyas Lajos e balladának mását sehol nem találta.
  Külön is ki kell térnünk az átok motívumára. Katona Imre 500 erdélyi ballada vizsgálatakor 321 szövegben talált rá különböző átkokra, ami 64,2 százalékot jelent. Bizonyára a gyűjtés mennyiségének gyarapodásával magyarázható, hogy a XIX. században gyűjtött balladák között kevesebben fordul elő az átok, mint a XX. századiakban. (Katona Imre 1982. 319.)

(Albert Ernő 2004: 304-305.)