Szegény kicsi Erzsi
Madaras Györgyné Dósa Julianna, 81 éves
– Jó estét, jó estét, szegény kicsi Erzsi.
– Jó estét, jó estét, szép kapitány úrfi.
– Gyere el, gyere el, feleségem leszel,
Gyere el, gyere el, gazdag asszony leszel.
– Nem menyek, nem menyek, szegény leány vagyok,
Szegény leány vagyok, apámot se hagyom.
– Kísérj ki, kísérj ki, szegény kicsi Erzsi.
– Kísérlek, kísérlek, szép kapitány úrfi.
Szép kapitány úrfi felpattant a lóra,
Szegény kicsi Erzsit el is elrabolta.
– Hova mész, hova mész, szép kapitány úrfi?
– Csak ide, csak ide, a nagy erdő közi.
Kősziklaházamban feleségem leszel,
Rablótársaimnak a pajtása leszel.
– Mér hoztad, mér hoztad, szép kapitány úrfi,
Esküvőre hoztad, vagy a fejét venni?
– Esküvőre hoztam, lesz a feleségem,
– Esküvőre hoztam, lesz a feleségem.
Tizenkét az óra, menni kell az útra,
Menni kell az útra, ember-gyilkolóra.
– Itt maradsz, itt maradsz, szegény kicsi Erzsi,
Holnap álló délig vissza fogunk jönni.
– Istenem, Istenem, hogy lehet megszokni,
Egész életemet búval eltölteni.
Búval eltölteni, bánattal ruházni,
Ha meghalok, ki fog jajszóval siratni.
Megsiratnak engem az égi madarak,
S el is eltemetnek az erdei vadak.
Mi lehet, mi lehet kincses kamarába?
– Hét leány, hét leány vagyon bépockolva.
Istenem, Istenem, a nyócadik leszek,
Istenem, Istenem, a nyócadik leszek.
Másnap a nagy erdőt katonaság szállja,
Szegény kicsi Erzsit halva megtalálja.
10. A rabolt feleség (Szegény kicsi Erzsi)
Egyetlen változatára sikerült rátalálnom. Távoli rokonai a moldvai csángóktól előkerült s Az elrabolt leány típusba sorolt balladavariánsok, de egyes motívumai a Bíró Máté, A török-rabolta lány, a Vitéz és kegyes című balladáink felé mutatnak. Mostani kibédi felbukkanása azt bizonyítja, hogy a történetnek klasszikus balladáink létrejöttekor már balladás feldolgozása lehetett a Székelyföldön is. Egyelőre még egyedülálló a maga nemében, s további kutatásokat igényel. Az adatközlő gyermekkorában tanulta a fonóban. „Szegény kicsi Erzsi történelme” – így nevezték a balladát az egykori öregek. „Olyan lassú ének vót” – mondta a dallamáról. Gyermekkora óta egyszer sem énekelte. Meglett korú gyermekeit hiába vallattam, nem hallottak róla. Utólag a dallamát sem tudtam rögzíteni hangszalagon, mert időközben az adatközlő meghalt.
A kibédi népköltészetben csak egyetlen alkalommal bukkantam még a nyomára. A 61 éves Ötvös Elekné Árgyó Katalin emlékezett még reá, de verse formájából már nem tudott elmondani semmit sem. „Hallottam, hogy vót a Szegény Erzsi-ének, hogy valakik elrabolták, s ott halt meg az erdőn” – mondta. Még egy adat tehát, amely arról tanúskodik, hogy a ballada valóban honos lehetett a helyi népköltészetben.
(Ráduly 1975: 174–175.)