Szegény árva asszony

Ud menen, ud menen
Szegén árva asszon,
S e nad régi úton,
S e nad hosszú úton.

S e jobb karján viszi
Kicsi síró lyányát,
S másik karján viszi
Síró kicsi fiát.

„S Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Mellyiket tegyem le,
Mellyiket vegyem fel?

Talán csak leteszem
Síró kicsi lyányom,
Ül le ide, lyányom,
Hogy én es menjek el

E rúzsamezőbe,
Hogy virágot szedjek,
Hogy virágot szedjek,
S e kezedbe tegyek.”

S összetalálkozik
Egy baromállatval,
S jobb szarvába viszi
Félesztendős borját,

Másik szarván viszi
Egyesztendős borját,
Többit csalogassa,
Többit csalogassa.

„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Ez egy baromállat,
Én egy lelkes állat,

Há én mér tevém le
Kicsi síró lyányom?”
Ő es visszatére
E nad hosszú úton,

Hogy ő es vegye fel
Kicsi síró lyányát.
Csak oda talála
Három fene farkas.

Nagyobb mind azt mondja:
„Szakasszuk háromba!”
Másik mind azt mondja:
„Szakasszuk, nem bánom.”

De küssebb azt mondja:
„Vaj ne, szegént, vaj ne,
Vaj ne, szegént, vaj ne,
Ezt mük es vegyük fel,

Mük es vigyük haza,
Mük es neveljük fel,
Genge malachúsval,
Genge báránhúsval.”

Ők es felnevelték,
Ők es felnevelték
Genge malachúsval,
Genge báránhúsval.

„Ápám, farkas-ápám,
Édes farkas-ápám,
Eresszen el ingem
Erdőkön sétálni.

Erdőkön sétálni.
Mezőkbe játszani.”
„Nem ereszlek, lyányom,
Met puskások járnak,

Met puskások járnak,
Tégedet meglőnek.”
„Vaj, nem, ápám, vaj nem,
Édes farkas-ápám.”

„Mondd meg te bágyédnak:
Bágyém, édes bágyém,
Édes farkas bágyém,
Eresszen el ingem

Erdőkön sétálni,
Mezőkbe jácodni!”
„Szabad, húgom, szabad!”
Ő es elereszté.

Ő es elereszté
Erdőkön sétálni,
Erdőkön sétálni,
Mezőkbe jácodni.

Összetalálkozék
Ző édesanyjával:
„Hájdá, lyányom, hájdá,
Hogy én vegyelek fel.”

„Hallgass, bába, hallgass,
Hallgass, bába, hallgass!
Lyányod lettem lenne,
El sem vettél lenne.

Nekem vagyon ápám,
Édes farkas-ápám,
Nekem vagyon ányám,
Édes farkas-ányám.

Nekem vagyon bágyém,
Édes farkas-bágyém,
Ki ingem felnevelt
Genge malachúsval,
Genge báránhúsval.”

A gyermekével szemben kegyetlen anya balladai motívumának vannak nagyon távoli rokonai az európai folklóranyagban, maga e ballada azonban Kriza első udvarhelyi változatának közlése óta is csak Udvarhelyszékről és a moldvai csángóvidékről volt ismeretes. A legrégebbi moldvai változatot 1841—42-ben Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le Klézsén. (Az egyik itt közölt változat is a Klézsével szomszédos Somoskáról való.) A moldvai előfordulás most öt új, a csángó változatokra jellemzően valóban terjedelmes darabbal s egy meseváltozattal gazdagodik. Ez utóbbit lásd kötetünkben a 260. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 84—6. — Kriza, Vadr. 317—8. — Gragger 181—2. — Domokos, MM.3 280—1. — Faragó—Jagamas 83—6. — Csanádi—Vargyas 443—4. — Leader 296—300. — Ortutay—Kriza 735.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)