Szegedi Mariska
„Jó estét, jó estét,
Csatlárosné asszony!
Hol van a Maris leány,
Talán lefeküdt már?”
„Itthon van, itthon van,
Bennt van a szobába’,
Fekszik már, aluszik
A csendes szobába.”
„Költse fel, költse fel,
Erejsze a bálba,
Lagszárú cipőjét
Hújza a lábába!”
Fel is kelt, elkészült,
Elindult a bálba,
Ződ selyemruháját
Vette fel magára.
„Hújzátok, cigányok,
Estétől regvelig,
Szegedi Mariska
Míg vérbe feredik!”
„Álljon meg, álljon meg
Egy cseppet pihenni,
Lagszárú cipőmből
Vérem kiönteni!”
„Mozsikus cigányok,
Nem lehet megállni,
Szegedi Mariskát
Muszáj táncoltatni!”
„Álljon meg, álljon meg,
Mer’ mingyár meghalok,
A csárda közepin
Kétfelé hasadok!”
„Nem bánom, nem bánom,
Százfelé hasadsz is,
Ha nekem nem adtak,
Másnak se aggyanak!”
Átkozott az apa,
De jobban az anya,
Ki egyetlen lányát
Este elbocsájsa.
Este elbocsájsa,
Regvelig nem lássa,
Regvel nyóc óra tájt
Halva viszik haza.
„Na, lányok, na, lányok,
Rólam tanuljatok:
Két testvér-szeretőt
Sohase tartsatok!
Én kettőt tartottam,
De meg is csalódtam,
Édes kedves anyám,
Lásd, mire jutottam!”
A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.
Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)