Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szegedi Mariska


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1962
Gyűjtés helye: Magyarcsügés
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 120–122/28. sz.

Dallam



Szöveg

„Jó estét, jó estét,
Csatlárosné asszony!
Hol van a Maris leány,
Talán lefeküdt már?”

„Itthon van, itthon van,
Bennt van a szobába’,
Fekszik már, aluszik
A csendes szobába.”

„Költse fel, költse fel,
Erejsze a bálba,
Lagszárú cipőjét
Hújza a lábába!”

Fel is kelt, elkészült,
Elindult a bálba,
Ződ selyemruháját
Vette fel magára.

„Hújzátok, cigányok,
Estétől regvelig,
Szegedi Mariska
Míg vérbe feredik!”

„Álljon meg, álljon meg
Egy cseppet pihenni,
Lagszárú cipőmből
Vérem kiönteni!”

„Mozsikus cigányok,
Nem lehet megállni,
Szegedi Mariskát
Muszáj táncoltatni!”

„Álljon meg, álljon meg,
Mer’ mingyár meghalok,
A csárda közepin
Kétfelé hasadok!”

„Nem bánom, nem bánom,
Százfelé hasadsz is,
Ha nekem nem adtak,
Másnak se aggyanak!”

Átkozott az apa,
De jobban az anya,
Ki egyetlen lányát
Este elbocsájsa.

Este elbocsájsa,
Regvelig nem lássa,
Regvel nyóc óra tájt
Halva viszik haza.

„Na, lányok, na, lányok,
Rólam tanuljatok:
Két testvér-szeretőt
Sohase tartsatok!

Én kettőt tartottam,
De meg is csalódtam,
Édes kedves anyám,
Lásd, mire jutottam!”



Megjegyzés

A magyar folklórdarabokon kívül a halálra táncoltatás motívumát feldolgozó román, német és szláv folklórdarabokban is a főmotívum sokszor indokolatlan (ilyenek az itt közölt változatok is!), máskor különböző okok vezetnek a halálos végű balladai-mesei táncoltatáshoz. Néhol a leány csapodársága, másutt a kikosaraztatása vagy a szegénysége miatt semmibe vett legény boszszúja a halálra táncoltatást sugalmazó, kiváltó ok. Van olyan változat is, amely — a román meseváltozatok felfogásához hasonlóan — az ördögöt szerepelteti a halálra táncoltatás férfi hőseként.

Ortutay, SzNb. 306. — Solymossy: MNépr.2 III, 99, 105—6, 125. — Domokos, MM.3 266—7. — Faragó—Jagamas 162—5. —Csanádi—Vargyas 475—6. — Vargyas, MB. 36—42. — Leader 292—5. — Ortutay—Kriza 750. — Az ide tartozó balladaanyag monografikus feldolgozása: Kriza Ildikó, A halálra táncoltatott lány. Bp., 1967.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 628.)