Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szállj le, páva, szállj le


Gyűjtő: Gombos János
Gyűjtés ideje: 1896-03-30
Gyűjtés helye: Etéd
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 397-398/212. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Szállj le, páva, szállj le
Királyné házáról,
Hogy írjak levelet
Mind a két szárnyadra.

2. Repülj, madár, repülj
Hazámon keresztül.
Szállj bé a rózsámhoz,
Maga van egyedül.

3. Ha kérdi, hogy vagyok;
Mondjad, hogy rab vagyok:
Itt a kaszárnyában
Térdig vasban vagyok.

4. Térdig vasban vagyok,
Könyökig bilincsbe;
A jó isten tudja,
Hogy mikor veszik le.

*

Ezt is utána éneklik:

1. Mikor a szép hajnal
Világosra derül,
Akkor az én lábam
Kengyelembe zendül.1

2. Lábam a kengyelbe,
Magam a nyeregbe,
Fényes kantárszár van
Mind a két kezembe.

3. Ez a kantár fénylik,
Váltó színre válik.
Most is az én rózsám
Más ölében játszik.

4. Játszodjál, játszodjál,
Azt is te bánod meg.
Kérem a jó Istent,
Hogy téged verjen meg.



Megjegyzés

1. Merül. Már a század [*elején] ismeretes volt e két sor egy parasztdalban, mely hihetőleg a ponyva útján terjedt el. Közölve Erdélyinél: II. 236.

(Kanyaró 2015: 397.)

 

212. Szállj le, páva, szállj le (Etéd)
Lelőhely: EA 2276: 283. lap, 219. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.

212.1. A rabének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 2293: 34v, 3. sz. Gombos János kézírása.
– Az 1896-os gyűjtemény számára készített másolatában Kanyaró mindössze két szót változtatott az eredeti szövegen: A rabénekhez kapcsolt dal 2. versszakának harmadik sorában: Fényes kantár száram szár van; ugyanott a 4. versszak utolsó sorában: Hogy téged (áldjon) verjen meg.

212.2. A rabének második másolata: MUEKvGyLtár 51. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása.
Kanyaró Ferencnek a 20. század elején készített második másolata több helyen is eltér az eredeti lejegyzéstől. Ezúttal az eredeti lejegyzés szövegében a második másolat módosításait jelöljük felső indexben:

Szálj le páva szálj le
Királyné házáról A király házára
Hogy irjak levelet mind a két
     szárnyadra.
Repülj madár repülj
Hazámon A hazán keresztül
Szólj Szállj bé a rózsámhoz
Maga van egyedül
Ha kérdi hogy vagyok
Mondjad, hogy rab vagyok
Itt e kaszárnyába térdig vasba vagyok.
Térdig vasba vagyok
Könyökig bilincsbe.
A jó isten tudja
Hogy mikor veszik le.
Mikor a szép hajnal
Világosra derül
Akkor az én lábam a kengyelbe zendül merül
Lábam a kengyelben
Magam a nyeregben
Fényes kantár száram mind a két kezemben.
Ez a kantár fénylik
Váltó színre válik.
Most is az én rózsám
Más ölébe játszik. –
Jaczodjál jáczodjál
Azt is te bánod meg
Kérem a jó Istent
Hogy téged (áldjon) verjen meg.

 (Etéd, Gombos János gyűjtése, a lejegyzés ideje 1896. március 30. (A ballada ugyanazon a papíron szerepel, amelyen a datált Nem loptam én életemben kezdetű betyárballada.)
 A második sor módosított változatához (a király házára) Kanyaró lábjegyzetet csatolt: „Kaszárnyára. – A páva, mint szabadító madár régi hagyomány népköltészetünkben. Már Szilágyi és Hagymási bajtársa, a fogoly székely katona is ismeri s róla énekel.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 738–739.)