Szállj le, páva, szállj le
ismeretlen
1. Szállj le, páva, szállj le
Királyné házáról,
Hogy írjak levelet
Mind a két szárnyadra.
2. Repülj, madár, repülj
Hazámon keresztül.
Szállj bé a rózsámhoz,
Maga van egyedül.
3. Ha kérdi, hogy vagyok;
Mondjad, hogy rab vagyok:
Itt a kaszárnyában
Térdig vasban vagyok.
4. Térdig vasban vagyok,
Könyökig bilincsbe;
A jó isten tudja,
Hogy mikor veszik le.
*
Ezt is utána éneklik:
1. Mikor a szép hajnal
Világosra derül,
Akkor az én lábam
Kengyelembe zendül.1
2. Lábam a kengyelbe,
Magam a nyeregbe,
Fényes kantárszár van
Mind a két kezembe.
3. Ez a kantár fénylik,
Váltó színre válik.
Most is az én rózsám
Más ölében játszik.
4. Játszodjál, játszodjál,
Azt is te bánod meg.
Kérem a jó Istent,
Hogy téged verjen meg.
1. Merül. Már a század [*elején] ismeretes volt e két sor egy parasztdalban, mely hihetőleg a ponyva útján terjedt el. Közölve Erdélyinél: II. 236.
(Kanyaró 2015: 397.)
212. Szállj le, páva, szállj le (Etéd)
Lelőhely: EA 2276: 283. lap, 219. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
212.1. A rabének eredeti lejegyzése: AKKvár–MsU 2293: 34v, 3. sz. Gombos János kézírása.
– Az 1896-os gyűjtemény számára készített másolatában Kanyaró mindössze két szót változtatott az eredeti szövegen: A rabénekhez kapcsolt dal 2. versszakának harmadik sorában: Fényes kantár száram szár van; ugyanott a 4. versszak utolsó sorában: Hogy téged (áldjon) verjen meg.
212.2. A rabének második másolata: MUEKvGyLtár 51. csomag. Kanyaró Ferenc kézírása.
Kanyaró Ferencnek a 20. század elején készített második másolata több helyen is eltér az eredeti lejegyzéstől. Ezúttal az eredeti lejegyzés szövegében a második másolat módosításait jelöljük felső indexben:
Szálj le páva szálj le
Királyné házáról A király házára
Hogy irjak levelet mind a két
szárnyadra.
Repülj madár repülj
Hazámon A hazán keresztül
Szólj Szállj bé a rózsámhoz
Maga van egyedül
Ha kérdi hogy vagyok
Mondjad, hogy rab vagyok
Itt e kaszárnyába térdig vasba vagyok.
Térdig vasba vagyok
Könyökig bilincsbe.
A jó isten tudja
Hogy mikor veszik le.
Mikor a szép hajnal
Világosra derül
Akkor az én lábam a kengyelbe zendül merül
Lábam a kengyelben
Magam a nyeregben
Fényes kantár száram mind a két kezemben.
Ez a kantár fénylik
Váltó színre válik.
Most is az én rózsám
Más ölébe játszik. –
Jaczodjál jáczodjál
Azt is te bánod meg
Kérem a jó Istent
Hogy téged (áldjon) verjen meg.
(Etéd, Gombos János gyűjtése, a lejegyzés ideje 1896. március 30. (A ballada ugyanazon a papíron szerepel, amelyen a datált Nem loptam én életemben kezdetű betyárballada.)
A második sor módosított változatához (a király házára) Kanyaró lábjegyzetet csatolt: „Kaszárnyára. – A páva, mint szabadító madár régi hagyomány népköltészetünkben. Már Szilágyi és Hagymási bajtársa, a fogoly székely katona is ismeri s róla énekel.”
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 738–739.)