Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szállj le, holló, szállj le


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1978
Gyűjtés helye: Ozsdola
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 167/66. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Csercsés János, 35 éves



Szöveg

Szállj le, holló, szállj le, szállj alább egy ágra,
Hadd írjak levelet mind a két szárnyadra.

Hadd írjak levelet apámnak s anyámnak,
Apámnak s anyámnak s jegybéli mátkámnak.

Ha kérdi, hol vagyok, mondjad, hogy rab vagyok,
Kolozsvár piacán talpig vasban vagyok.

Kívánod-e, rózsám, szabadulásomot,
Vagy jobban kívánod csendes halálomot?

Megunta két karom rézharangot húzni,
Megunta két lábom gyémántkövet nyomni.

Isten adta vóna, ne láttalak vóna,
Híredet, nevedet ne hallottam vóna.

Híredet hallotta, leveled olvastam,
Így hát az én szívem soha meg nem nyugszik.

Így hát az én szívem soha meg nem nyugszik,
Mint a só a vízben, örökké hánykózik.



Megjegyzés

65–68. Talpig vasban vagyok

            A rabénekek a régi és az új stílus határán születtek meg. Vargyas Lajos szintézisében több mint 400 változatukat sorolta fel, közülük 57 erdélyit és moldvait (Vargyas 1976. II: 735). A keleti peremvidékekre később jutottak el az új stílusú rabénekek. A fenti típuscímmel jelölt csoportba azokat az énekeket soroltam be, amelyek a régi stílusú népballadáink sajátosan komor drámai hangulatát őrzik. Ezekben a változatokban több archaikus motívum is előfordul, pl. a madárral való üzenés. Ódon hangulatú nyelvi szépségeik ezeket az énekeket klasszikus balladáinkhoz közelítik.

 

(Pozsony 1984: 262.)