Szabó Vilma
Szilveszter Gergely, 13 éves
Szabó Vilma kiment az erdőbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Odamentem, kiáltottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mer meglát valaki!
Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a szegedi csárdába.
– Csaplárosné, van-e söre, bora,
Egy féllitert tőtsön a számomra.
Szabó Vilma borát meg sem itta,
Csendőrkáplár az ajtót megnyitja.
Csendőrkáplár elkiáltja magát:
– Gyertek, fiúk, megfogtuk a Vilmát!
Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
A babája az ablaknál nézi.
– Ne nézd, babám, gyászos életem,
Mer miánnad szenvedem ezeket.
Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Édesanyja kolcslikon hallgatja.
– Valld ki, Vilma, minden bűneidet,
Hova tetted négy szép gyermekedet?
– Egyet tettem diófa tövébe,
Kettőt tettem Duna fenekébe,
Negyediknek ön-gyilkossa lettem,
Magam vélle tömlöcbe tétettem.

117–119. A gyermekgyilkos anya (Szabó Vilma). I–III.
Seprődi 1913-ban közölte az első kibédi változatot, dallamával együtt (Seprődi, 1974: 426; Marosszéki, 1913: 43; ESzD: 16.). „Ma a nép közt divatosnak mondható” – írta jegyzetei között. Nos, ez a népszerűség máig sem csökkent. Nemcsak az öregek, a legfiatalabb nemzedék is jól ismeri. Főleg a nők körében kedvelt. A Seprődi által feldolgozott balladát (ESzD: 16) 1972-ben a helyi kórus – mintegy félszázadnyi kiesés után – megtanulta, s ez a faluban ismét megnövelte népszerűségét. A lakosságnak kb. 45%-a tudja (Faragó – Ráduly). Egységes dallamra éneklik. Dallama átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számít.
(Ráduly 1975: 186.)