Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Vilma


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1969-02-21
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1975
Megjelenés helye: Ráduly 1975: 141-142/119. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Szilveszter Gergely, 13 éves



Szöveg

Szabó Vilma kiment az erdőbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Odamentem, kiáltottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mer meglát valaki!

Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a szegedi csárdába.
– Csaplárosné, van-e söre, bora,
Egy féllitert tőtsön a számomra.

Szabó Vilma borát meg sem itta,
Csendőrkáplár az ajtót megnyitja.
Csendőrkáplár elkiáltja magát:
–  Gyertek, fiúk, megfogtuk a Vilmát!

Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
A babája az ablaknál nézi.
– Ne nézd, babám, gyászos életem,
Mer miánnad szenvedem ezeket.

Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Édesanyja kolcslikon hallgatja.
– Valld ki, Vilma, minden bűneidet,
Hova tetted négy szép gyermekedet?

– Egyet tettem diófa tövébe,
Kettőt tettem Duna fenekébe,
Negyediknek ön-gyilkossa lettem,
Magam vélle tömlöcbe tétettem.



Kézirat



Megjegyzés

117–119. A gyermekgyilkos anya (Szabó Vilma). I–III.

            Seprődi 1913-ban közölte az első kibédi változatot, dallamával együtt (Seprődi, 1974: 426; Marosszéki, 1913: 43; ESzD: 16.). „Ma a nép közt divatosnak mondható” – írta jegyzetei között. Nos, ez a népszerűség máig sem csökkent. Nemcsak az öregek, a legfiatalabb nemzedék is jól ismeri. Főleg a nők körében kedvelt. A Seprődi által feldolgozott balladát (ESzD: 16) 1972-ben a helyi kórus – mintegy félszázadnyi kiesés után – megtanulta, s ez a faluban ismét megnövelte népszerűségét. A lakosságnak kb. 45%-a tudja (Faragó – Ráduly). Egységes dallamra éneklik. Dallama átmenetet képez a népdal és műdal között, tehát félnépinek számít.

(Ráduly 1975: 186.)