Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Vilma


Gyűjtő: Gálfi András
Gyűjtés ideje: 1899
Gyűjtés helye: Sinfalva
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 276-277/104. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen



Szöveg

1. Szabó Vilma elment ki a szőlőbe,
Lefeküdt egy diófának tövébe.
Szeretője azt kiáltotta neki:
Kelj fel, Vilma, mert meglát ott valaki...

2. Szabó Vilma nem vette ezt tréfára,
Felkelt onnét, elment bé a csárdába.
Szabó Vilma borát meg sem ihatta,
Kilenc csendőr csárdaajtót rányitja.

3. Csendőrkáplár elkiáltotta magát:
Gyertek, fiúk, mert megkaptam itt Vilmát!
Láncot, vasat a kezére, lábára,
Kötve vigyük az enyedi fogházba.

4. Szabó Vilmát kilenc csendőr kíséri;
Szeretője az ablakból csak nézi.
– Ne nézd, ne nézd a kínos életemet!
Mind éretted kell szenvednem ezeket.

5. Szabó Vilmát három bíró vallatja.
Szeretője a kulcs lyukán hallgatja.
Szabó Vilma, valld ki minden bűnödet:
Hová tetted három szép gyermekedet?

6. Az egyiket a diófa tövébe,
A másikat a folyó fenekére,
Harmadiknak gyilkosa is én lettem...
Úgy is tudom, hogy örökös rab lettem.

7. Szabó Vilma lila szín1 pántlikája
Beléakadt a tömlöc ajtajába.
– Arra kérem én a csendőr urakat:
Akasszák ki lila szín pántlikámat.

8. Szabó Vilma lila szín szép szoknyája
Beléakadt a tömlöc rostélyába.2
– Arra kérem én a csendőr urakat:
Akasszák ki lila szín szép szoknyámat.3



Megjegyzés

1. A lila szín, a vörös, fehér és fekete gyászszínek voltak a régi magyaroknál.

2. Vö. Erdélyi Múzeum, 1888. 145. l.

3. E szép balladát 1899-ben gyermekek énekelték a Torda melletti Aranyosszéken, Sinfalván. Lejegyezte Gálfi András, a kolozsvári unitárius kollégium tanuló diákja.

 

104. Szabó Vilma (Sinfalva)
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1906b: 242. lap, 4. sz.

104.1. A ballada eredeti lejegyzése: MUEKvGyLtár 51. csomag [Anyag- és adatgyűjtés Szabó Vilma és Bereg Náni balladájához] Gálfi András kézírása, 1899.

Szabó Vilma

Szabó Vilma el ment ki a szöllöbe,
Lefeküdt a diófának tövébe.
Szeretője azt kiáltotta neki,
Kelj fel Vilma, mert meg lát ott valaki.

Szabó Vilma nem vette ezt tréfára,
Fel kelt onnét, el ment bé a csárdába,
Kilencz icze bort töltött kulacsába, Kihagyott sor
Szabó Vilma borát meg sem ihatta,
Kilenc csendör csárda ajtot benyítja. rányitja

Csendőr káplár elvisitotta elkiáltotta magát,
Gyertek fiuk, mert meg kaptam itt Vilmát.
Tegyetek vasat Láncot, vasat a kezére, lábára,
Hogy úgy Kötve vigyük az Enyedi fogházba.

Szabó Vilmát kilenc csendőr kiséri,
Szeretője csak az ablakból az ablakból csak nézi,
Ne nézd, ne nézd a kinos életemet,
Mind éretted kell szenvednem ezeket.

Szabó Vilmát három biró vallatja,
Szeretője a kulcs lyukán hallgatja.
Szabó Vilma vald ki minden bünedet,
Hová tetted három szép gyermekedet.

Az egyiket a diófa tövébe,
A másikat a folyó fenekére
A harmadiknak öngyilkossa gyilkosa is én lettem
Igy Úgy is tudom, hogy örökös rab lettem.

Szabó Vilma lila szín pántlikája
Belé akadt a tömlöc rostélyába ajtajába,
Arra kérem én a csendőr urakat
Akasszák ki lila szín pántlikámat.

Szabó Vilma lila szin szép szoknyája
Belé akadt a tömlöc rostélyába.
Arra kérem én a csendőr urakat
Akaszák ki lila szin szép szoknyámat.

A ballada után más kéz ceruzával: „Gyerekek é. Sinfalva. (Gálfi Andr. 1899)”

104.2. Nyomtatásban másodszor: KESZEG Vilmos 2004: I. 246/9. sz,; II. 376/8–10. sz.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 663-664.)