Szabó Vilma

ismeretlen

1. Szabó Vilma kiment az erdőbe,
Lefeküdt az erdő közepébe.
Egyet-kettőt kiáltottam neki,
Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki!

2. Szabó Vilma nem vette tréfára,
Bémene a szegedi csárdába.
Parancsolja csapláros lányának:
Tíz icce bort töltsön ki Vilmának.

3. Szabó Vilma borát meg sem itta,
Kilenc csendőr az ajtót rányitja.
Csendőrkáplár elkiáltja magát:
Rajta, fiúk, fogjátok meg Vilmát!

4. Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Szeretője az ajtón hallgatja.
– Valld ki, Vilma, valld ki bűneidet:
Hova tetted három gyermekedet?

5. Egyet tettem diófa tövébe,
Kettőt pedig Tisza közepébe.
Negyediknek is gyilkosa leszek,
Úgy is tudom, örökös rab leszek.

6. Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
Szeretője az ablakból nézi.
– Ne nézd, babám, gyászos életemet,
Mind miánnad szenvedem ezeket.

7. Szabó Vilma rózsaszín ruhája
Megakadt a börtön ajtajába.
Arra kérem a csendőr urakat,
Akasszák ki rózsaszín ruhámat.

 Szabó Vilma balladája édes testvére Bereg Náninak. Mindkét balladánk a népnél nem ismeretlen angyalcsinálást állítja pellengérre: a víg, könnyű életnek örökös rabság a vége.
 A két ballada rokonságát az is bizonyítja, hogy a Szabó Vilma kezdő sorai Bereg Nániéból kerülhettek. A többi változatban a „szőlőbe” küldik, s „diófa tövébe” ültetik a nyugtalan lelkű Vilmát, hogy miért oda, az 5-ik szak okát is megmondja.
 A második szakban egyszerre megrendelt tíz icce bort a leány szilaj élete jellemzésének kell tekintenünk.
 Vilma bor mellett mulatozását egy alsórákosi változat ily székelyesen festi:

Amíg Vilma borát illogatta,
Hat csendér az ajtaját megnyitsa.

 Másik székely változat szerint, anyja nézi az ablakból leánya bekísérését, s anyjának teszi a késő szemrehányást az ő befejezett gyászos életéért. E szemrehányás közhelynek mondható, mert sok más balladában is előfordul (M. Népkölt. Gyűjt. II. 52. stb.).
 Az első öt szak szórul szóra úgy van egy alsórákosi változatban is, csak a befejezés tér el ilyen módon:

Szabó Vilma piros pántlikája
Megakadt a tövisfa ágába.
Arra kérem a csendér urakot,
Akasszák ki piros pántlikámot.

Vigyék haza, tegyék a ládába,
Jó lesz majd a kisdedek számára.
Ha leány lesz, jó lesz a hajába,
Ha legény lesz, jó lesz kalapjába.¹ ||

 Némileg kibékítőn hangzik ez. Az elesett nő a javulás útjára tért. Utolsó kincsét, a hivalkodón s jog nélkül viselt piros pántlikát is megmaradt gyermekeinek szánja.

 A szentgericei változatnak is hasonló kibékítő befejezése van, az ismert közhely alkalmazásával:

Egyet tettem dijófa tövibe,
A másikat Tisza fenekibe.
Harmadiknak én voltam gyilkosa.
Ezért leszek a börtön lakossa.

Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
Szeretője keservesen nézi.
– Ne nézd, rózsám, az én bús életem,
Ezeket én mind érted szenvedem.

Szabó Vilma, nem fáj a te szíved,
Hogy megölted három szép gyermeked?
– Hogyne fájna, mikor majd meghasad . . .
Halálomig zörgetem a vasat.

 Ez utóbbi csinos változatot egy szentgericei ifjú leányka énekelte Iklandon, lejegyezte dr. György János 1897-ben.

1. Lásd Erdélyi Múzeum, 1888. 144–145. l.

(Kanyaró 2015: 274-275.)

102. Szabó Vilma (Nagymedesér )
Lelőhely: KANYARÓ Ferenc 1906b: 241–242. lap, 3. sz. A nagymedeséri változat Kanyaró Ferenc Székely népballadák c. közleményének harmadik részében (A gyermekgyilkos nők szerepe népballadáinkban) kapott helyet Bereg Náni és Szabó Vilma balladájának több más változata mellett.
 A ballada eredeti lejegyzését, gyűjtőjét nem ismerjük, a hagyatékban csupán az Ethnographiabeli közlemény kéziratos változata maradt fenn (Kanyaró kézírásában), melyben természetesen megtalálható a nagymedeséri változat is. Lelőhely: Akkvár–MsU 1352: 260–271. (a ballada szövege a 270. lapon). A szöveg szóról szóra megegyezik az Ethnographiában közölttel.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 663.)