Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
Antal József
Gyűjtés ideje:
1896
Gyűjtés helye:
Alsórákos
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 270-271/100. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. Szabó Vilma kiment az erdőbe,
És leült a diófa tövébe.
Egyet-kettőt kiáltottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki!
2. Szabó Vilma nem vette tréfára,
Befordult a szegedi csárdába.
Poroncsolá kocsmáros lányának,
Kilenc deci bort töltsön Vilmának.
3. Amíg Vilma borát illogatta,¹
Hat csendér az ajtóját megnyítja.
Csendérkáplár elkiáltja magát:
– No legények, most kaptuk meg Vilmát.
4. Szabó Vilmát hat csendér vallassa,
A babája az ajtón hallgassa.²
– Valld ki, rózsám, minden bűneidet:
Hová tetted négy kis gyermekedet?
5. Kettőt tettem a Duna vizébe,
Egyet tettem diófa tövébe.
Negyediknek is gyilkosa leszek,
Úgy is tudom, míg élek, rab leszek. ||
6. Szabó Vilmát hat csendér kíséri,
Édesanyja az ablakból nézi.
– Ne nézd, anyám, gyászos életemet,
Mert mind érted szenvedem ezeket.
7. Szabó Vilma piros pántlikája
Megakadt a tövisfa ágába.
– Arra kérem a csendér urakat:
Akasszák ki piros pántlikámat.
8. Vigyék haza, tegyék a ládába,
Jó lesz majd a kisdedek számára.
Ha leány lesz, jó lesz a hajába,
Ha fiú lesz, jó lesz kalapjába.
Megjegyzés
1. Illogat: ivogat
2. Vallassa, hallgassa: vallatja, hallgatja
100. Szabó Vilma (Alsórákos)
Lelőhely: EA 2276: 119–120. lap, 76. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
100.1. A ballada eredeti lejegyzése a gyűjtő, Antal József VII. o. t. kézírásában: MUEKvGyLtár 18. csomag. A gondosan letisztázott szöveget Kanyaró szóról szóra, strófáról strófára változtatás nélkül másolta át a Kisfaludy Társasághoz beküldött gyűjteménybe.
100.2. Részlet közlése a balladából: KANYARÓ Ferenc 1906b: 241–242. A ballada utolsó két versszakát idézi bizonyítékul, hogy van a balladának olyan változata/befejezése is, mely „némileg kibékítően hangzik”. „Az elesett nő a javulás útjára tért. Utolsó kincsét, a hivalkodóan s jog nélkül viselt piros pántlikát is megmaradt gyermekeinek szánja.” (242)
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 662.)
Támogatók
Partnerek
