Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
György János
Gyűjtés ideje:
1897-12-04
Gyűjtés helye:
Szentgerice
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 269-270/99. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Szentgericei „ifjú lányka” (Iklandon énekelte)
Szöveg
1. Szabó Vilma kiment a szöllőbe
Lefekütt a dijófa tövibe.
Odamentem, kijátottam néki:
– Kelj fel, Vilma, mert meglát valaki!
2. Szabó Vilma nem vette tréfára,
Béugrott a szegedi csárdába:
– Korcsmárosné, parancsolja lányának,
Hogy hozzon bé tíz icce bort Vilmának.
3. Szabó Vilma borát meg nem itta,
Hat csendőr az ajtót rányitotta.
Azt kiáltja a csendőrkapitány:
– Jertek fiúk, mert megfogtam Vilmát!
4. Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Szeretője az ajtón hallgatja.
– Valld ki, Vilma minden bűnödet,
Hová tetted három szép gyermeked?||
5. – Égyet tettem dijófa tövibe,
A másikot Tisza fenekibe,
Harmadiknak én vótam gyilkossa,
Ezért leszek a börtön lakóssa.
6. Szabó Vilmát hat csendőr kíséri;
Szeretője keservesen nézi.
– Ne nézd, rózsám, az én bús életem,
Ezeket én mind érted szenvedem.
7. – Szabó Vilma, nem fáj a te szüved,
Hogy megölted három szép gyermeked?
– Hogyne fájna, mikor majd meghasad:
Halálomig zörgetem a vasat.
Megjegyzés
99. Szabó Vilma (Szentgerice–Ikland)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 51. csomag. György János kézírása. A gyűjtő, gyűjtési hely és idő megnevezése Kanyarótól. Gondosan letisztázott szöveg, melyben a gyűjtő feltüntette a sajátos nyelvjárási hangalakokat.
99.1. Részlet közlése a balladából: KANYARÓ Ferenc 1906b: 242. Székely balladák című közleményének harmadik részében A gyermekgyilkos nők szerepe balladáinkban címen Bereg Náni és Szabó Vilma balladájának néhány változatát közli, s a változatokhoz fűzött kommentárban idézi a szentgericei szöveg utolsó három strófáját annak illusztrálására, hogy ennek a változatnak is (akárcsak az alsórákosinak) „kibékítő befejezése van, az ismert közhely alkalmazásával”. Az idézett versszakok után még hozzáteszi Kanyaró, hogy „ez utóbbi csinos változatot egy szentgericzei ifjú leányka énekelte Iklandon, lejegyezte dr. György János 1897-ben.” (242) György János a közlemény megjelenésének idejére szerezhette meg a doktori kvalifi kációt, a ballada lejegyzésének idején éppen, hogy bevégezte a középiskolát: 1897 nyarán érettségizett, s annak az évnek decemberében jegyezte le a balladát.
Érdemes megjegyezni, hogy Kanyaró figyelembe vette azt, hogy szaklapban publikál. Míg a Kisfaludy Társasághoz beküldött gyűjteményében több-kevesebb következetességgel átírta köznyelvire a nyelvjárási szóalakokat, az Ethnographiában György János lejegyzésének nyelvjárási jelenségeit betűhíven reprodukálta.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 661-662.)
Támogatók
Partnerek
