Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
ismeretlen
Gyűjtés ideje:
1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye:
Marosszék
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 268-269/98. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. Szabó Vilma kiment a szőlőbe,
Lefeküdt a diófa tövébe.
Én ’s kimentem, kiáltottam neki:
– Kelj fel, Vilma, mer’ meglát valaki!
2. Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a kövesdi csárdába,
S parancsolta csapláros lányának:
Tíz icce bort mérjen ki Vilmának.
3. Szabó Vilma a borát megissza,
Kilenc csendőr az ajtót kinyitja.
Csendőrkáplár elkiáltja magát:
– Jertek, fiúk, mer’ megfogtam Vilmát!
4. Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
Szeretője keservesen nézi.
– Ne nézd, rózsám, gyászos életemet;
Mert éretted szenvedem ezeket.
5. Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Szeretője az ajtón hallgatja.
– Ne halld, rózsám, gyászos életemet,
Mert éretted szenvedem ezeket!
6. Valld ki Vilma, minden bűneidet:
Hová tetted három szép gyermeked?
– Az egyiket a Duna vizébe,
A másikat diófa tövébe…
Harmadiknak is gyilkosa lettem.
7. Ugyan, Vilma, nem fáj a te szíved,
Hogy eltetted három szép gyermeked?
– Hogyne fájna, mikor majd meghasad;
Életemig zörgetem a vasat. ||
8. Szabó Vilma lila szín szoknyája
Megakadt a tömlöc ajtajába:
– Arra kérem a csendőr urakat,
Akasszák ki lila szín szoknyámat.
9. Szabó Vilma cúgos topánkája
Megakadt a tömlöc rostélyába.
– Szépen kérem a csendőr urakot:
Akasszák ki cúgos topánkámot.
Megjegyzés
Ez érdekes változatból tudjuk meg azt, hogy Szabó Vilmát mi vonzotta a diófa tövébe, s mily komoly oka volt félni attól, hogy meglátja ott valaki. Mindjárt reá a tíz icce bort azért kéri, hogy lelkiismerete háborgását eloltsa vele. A bor mámora feledteti el azután vele az elővigyázatot, annyira, hogy a csendőrök a csárdában könnyen meglephetik. Igen jellemző még szeretőjének passzív magatartása, s a bukott leánynak élénk részvéte mégis őt meg nem szabadítható bűntársa iránt.
A két első versszakot csaknem szórul szóra Szentgericén (Udvarhelyszék [helyesen: Marosszék]) is így éneklik.
(Kanyaró 2015: 269.)
98. Szabó Vilma (Marosszék)
Lelőhely: EA 2276: 117–118. lap, 75. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
A ballada eredeti lejegyzését, illetve másolatát nem találtuk meg a Kanyaró-hagyatékban.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 661.)
Támogatók
Partnerek
