Szabó Vilma
Szabó Vilma kiment az erdőre,
Lefeküdt a diófa tövére
Odamentem, kiáltottam neki:
„Szaladj Vilma, mert meglát valaki!”
Szabó Vilma nem vette tréfára,
Beugrott a közeli csárdába.
„Csaplárosné, van-e söre-bora?
Tíz liter bort hozzon a számomra!”
Szabó Vilma borát meg sem issza,
Csendőrkáplár az ajtót benyissa,
Csendőrkáplár elkiáltja magát:
„Gyertek, fiúk, megfogtam a Vilmát!”
Szabó Vilmát hat csendőr kíséri,
Szeretője a kapuból nézi.
„Ne nézd, babám, gyászos életemet,
Csak teérted szenvedem ezeket!”
Szabó Vilmát hat csendőr vallatja,
Szeretője az ajtón hallgatja.
„Valld be, Vilma, minden bűneidet:
Hová tetted három gyermekedet?”
„Egyet tettem diófa tövébe,
Másodikat Tisza fenekébe,
Harmadiknak a gyilkossa lettem,
Magam pedig börtönbe vettettem.”
A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.
Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)