Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Vilma


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1960
Gyűjtés helye: Bükkhavaspataka
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 485-486/185. sz.

Szöveg

Szabó Virma kiment az erdőbe,
Lefeküdt a divófa tövibe,
Odamenék s azt kiáltám neki:
„Kelj fel, Virma, me’ meglát valaki!”

Szabó Virma sem vette tréfára,
Béugrott a vármegye házába,
Parancsolá csaflárosnéjának:
Tőtsen egy fél icce bort Virmának.
 
Szabó Virma borát meg sem issza,
Kilenc csendér az ajtót rányijsa,
Csendérkáplár elkiáltja magát:
„Nósza, fiuk, megfogtuk a Virmát!”

Szabó Virmát a csendér kérdezi,
Szereteje az ablakon nézi.
„Ne nézd, babám, gyászos életemet,
Mind éretted viselem ezeket.”

Szabó Virmát hat csendér vallassa,
Szereteje az ajtón hallgajsa.
„Valld ki, Virma, minden tettjeidet:
Hová tetted három gyermekedet?”

„Egyet tettem tenger fenekibe,
A másikat divófa tövibe,
Harmadiknak öngyilkossa lettem,
Kiétt, tudom, én úgy es rab lettem.”

Szabó Virma rózsaszín szallagja
Megakadt a börtön ajtójába.
„Arra kérem a csendér urakat,
Akajszák ki rózsaszín szallagom.

Ha fiúk lesz, varrják kalapjába,
Ha lányuk lesz, fonják a hajába.”
Szabó Virma izent az anyjának,
Küdjön párnát börtönbe lányának.

De az anyja azt izente vissza:
Sűrű könnye legyen a párnája,
De az anyja azt izente vissza:
Sűrű könnye legyen a párnája.



Megjegyzés

A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.

Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)