Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Vilma
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1960
Gyűjtés helye:
Bükkhavaspataka
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 485-486/185. sz.
Szöveg
Szabó Virma kiment az erdőbe,
Lefeküdt a divófa tövibe,
Odamenék s azt kiáltám neki:
„Kelj fel, Virma, me’ meglát valaki!”
Szabó Virma sem vette tréfára,
Béugrott a vármegye házába,
Parancsolá csaflárosnéjának:
Tőtsen egy fél icce bort Virmának.
Szabó Virma borát meg sem issza,
Kilenc csendér az ajtót rányijsa,
Csendérkáplár elkiáltja magát:
„Nósza, fiuk, megfogtuk a Virmát!”
Szabó Virmát a csendér kérdezi,
Szereteje az ablakon nézi.
„Ne nézd, babám, gyászos életemet,
Mind éretted viselem ezeket.”
Szabó Virmát hat csendér vallassa,
Szereteje az ajtón hallgajsa.
„Valld ki, Virma, minden tettjeidet:
Hová tetted három gyermekedet?”
„Egyet tettem tenger fenekibe,
A másikat divófa tövibe,
Harmadiknak öngyilkossa lettem,
Kiétt, tudom, én úgy es rab lettem.”
Szabó Virma rózsaszín szallagja
Megakadt a börtön ajtójába.
„Arra kérem a csendér urakat,
Akajszák ki rózsaszín szallagom.
Ha fiúk lesz, varrják kalapjába,
Ha lányuk lesz, fonják a hajába.”
Szabó Virma izent az anyjának,
Küdjön párnát börtönbe lányának.
De az anyja azt izente vissza:
Sűrű könnye legyen a párnája,
De az anyja azt izente vissza:
Sűrű könnye legyen a párnája.
Megjegyzés
A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.
Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)
Támogatók
Partnerek
