Szabó Julcsa

Mi történt a visai szénafűbe,
Szabó Julcsa beléesett a gépbe.
Mikor eztet a nagybátyja megláta,
Azt kiáltja: Álljon meg a masina!
Egyet fütyölt, kettőt fütyölt, megállott,
Szabó Julcsa piros vérbe virágzott,
Szabó Julcsát feltették a szekérbe,
Úgy vitték a főorvos úr elébe.
Főorvos úr, arra kérem, ha lehet,
Gyógyítsa meg ezt a szegény beteget!
Főorvos úr félre fordult, azt mondta:
Ennek csak a jó Isten az orvossa!
Szabó Julcsát feltették a szekérbe,
Elindultak hazafelé ővele.
Mikor eztet Julcsa anyja meglátta,
Ráborult a márványkő-asztalára.
Sírva mondja: nincsen csillag az égen,
Mert a lányát viszik a temetőbe.
Noha az e gyűjteménybe belefoglalt mindhárom változat a Mezőségre (Buza, Gyula, Visa) helyezi a történet színterét, az egészen távoli vidékeken lejegyzett, az elbeszélés menetében, sőt sokszor előadásában is kétségtelenül azonos jellegű balladaváltozatok láttán ezekben a darabokban is a Mezőségre kívülről bekerült, újabb keletkezésű balladákat kell látnunk; a helyi utalások csak utóbb kerülhettek bele az itt közölt darabokba. A balladák kétségtelenül a mezőgazdasági gépesítés kezdőkora óta, a múlt század vége tájától kezdve, közelebbről azonban meg nem határozható időpontban keletkezhettek.
Csanádi—Vargyas 565—6. — Ortutay—Kriza 784—5.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 641-642.)