Szabó Jolán
Szabó Jolán egz vasárnap délután
Babájával találkozott az utcán,
Hívta őtet ződ erdőbe sétálni:
Ott majd ketten virágot fognak szedni.
Kiérkeztek ződ erdőnek szélébe,
Ráültette babáját az ölébe.
„Na most, Jolán, nem lehetünk egymásé,
Öljük meg mi itt magunkat egymásé’.”
Szabó Jolán letérdepelt, kérlelte,
Ne ölje meg őtet a ződ erdőbe,
De babája nem hallgatott szavára,
Fődhöz vágta, rátapodott Jolánra.
Kezét lábát összevissza vagdalta,
Fejét-nyakát éles késsel levágta,
Éles késsel a szívét kinyeccette,
Azt viszi a másvilágra emlékbe.
„Revolverem a zsebembe de fényes,
Három golyó a számomra elég lesz!”
Kettőt lőtt be az ő maga szívébe,
Ráesett a babája holttestére.
A régi falu társadalmi-gazdasági keretei között a szülői tilalom következtében egymástól elválásra ösztökélt szerelmesek tragikus, gyilkossággal és öngyilkossággal végződő története erkölcsi megokoltsagával kiemelkedik az országban közkeletű közönséges gyilkosságokat feldolgozó balladák sorából. Az itt közölt változatokban rögzített történetekről szóló balladák a lejegyzési helyek környékén is széles körben ismeretesek.
Ortutay—Kriza 784.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)