Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

III. Új balladák » Siratóballada

Szabó Imre

Gyűjtő: Orosz Márta

Gyűjtés ideje: 1957

Gyűjtés helye: Csíkszentdomokos

Közlő: Albert Ernő

Közlés ideje: 2004

Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 271/198. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Blága Teréz, 20 éves

Szöveg

Már egy hete elindultam
Az én gyászos utamon,
Hogy még egyszer végigvigyetek
Az én szülőfalumon.

Harminc hónapja annak,
Hogy én innen elmentem.
Most az utolsó napokban
Örökre búcsút vettem.

Szolgálati időm alatt
Kétszer voltam köztetek,
Most, a harmadikszor pedig
Halva hoztak közétek.

Itt hagylak én benneteket
Édes szülők s testvérek,
Drága komák és rokonok,
Jó leányok s legények.

A hirtelen halál végett
Búcsút venni nem tudtam,
És így a bocsánatkérést
A Jóistenre bíztam.

Legszebb korban szólított el
Engem a gyászos halál,
Amikor a huszonhárom év
Már a hátam mögé szállt.

Az első szó, amit mondok,
Drága szüleimhez szól,
Akik engem felneveltek,
És a jóra intettek.

Nem volt arra időm nekem,
Hogy köszönetet mondjak.
Így hát, drága jó szüleim,
Ilyenformán búcsúzok:

Drága jó testvéreim,
Most tőletek búcsúzok,
A véletlen halál végett
Örökre eltávozom.

Drága komák és rokonok,
Most búcsúzom tőletek,
Én a hideg sírba menyek,
Visszajönni nem lehet.

Drága lányok és legények,
Kik most körém gyűltetek,
Tőletek is búcsút veszek,
Isten legyen veletek!

Másodszor amit szólok,
Az bajtársaimnak szól,
Kikkel együtt töltöttük el
Nehéz komisz életünk.

Most pedig elindulhatok,
Búcsút mondtam én nektek,
Az Istennek szent áldása
Legyen miondig veletek.

Megjegyzés

Valószínű kántori búcsúztató énekként terjedt el. Szabó Imre munkaszolgálatos katona volt Köpecbányán. Munka közben a védőfalak beomlottak, és így ott lelte halálát.

(Albert Ernő 2004: 336.)