Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Gyula és Horváth Jolán


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1965
Gyűjtés helye: Farkasokpataka
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 468/171. sz.

Dallam



Szöveg

Szabó Gyula Horváth Jolánt szereti,
A szülei 'nem akarják engedni,
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozott Jolánkával az utcán.

„Na most, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Meglátod, hogy mit fogok cselekedni.”
Kicsalta a zöld erdőnek szélébe.
„Na most, Jolán, térdepelj le elémbe!”

Egyet fellőtt a nagy csillagos égre,
Kettőt pedig Horváth Jolán szívébe.
„Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, ilyen későn hová mész?”

„Menyek ki a zöld erdőnek szélére,
Rózsát viszek Jolánkám keresztjére.”
„Szabó Gyula, hogy nem fájt a te szíved,
Mikor a te Jolánkádat megölted?”

„Akkor nem fájt, de most mingyár megszakad,
Mer’ viszem a tizennyolc kilós vasat.”



Megjegyzés

A régi falu társadalmi-gazdasági keretei között a szülői tilalom következtében egymástól elválásra ösztökélt szerelmesek tragikus, gyilkossággal és öngyilkossággal végződő története erkölcsi megokoltsagával kiemelkedik az országban közkeletű közönséges gyilkosságokat feldolgozó balladák sorából. Az itt közölt változatokban rögzített történetekről szóló balladák a lejegyzési helyek környékén is széles körben ismeretesek.

Ortutay—Kriza 784.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)