Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Szabó Gyula
Gyűjtő:
Ráduly János
Gyűjtés ideje:
1963-06-18
Gyűjtés helye:
Kibéd
Közlő:
Ráduly János
Közlés ideje:
1975
Megjelenés helye:
Ráduly 1975: 134/111. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Simonfi Olga, 14 éves
Szöveg
Szabó Gyula Horvát Jolánt szerette,
De a Jolán szülei nem engedte.
– Ó te Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozott Jolánkával az utcán.
Ki is hívta ződ erdőbe sétálni,
Hogy ott ketten virágot fognak szedni.
Ki is mentek ződ erdő közepébe,
Így szült Gyula: – Gyere, ülj az ölembe.
Úgy akarom, hogy ne legyél a másé,
Így hát ketten meg kell haljunk egymásér.
Szabó Gyula revolvere de fényes,
Három golyót beléereszt, elég lesz.
Kettőt ereszt a csillagos nagy égbe,
Harmadikat a Jolánka szívébe.
– Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, ilyen korán hova mész?
– Én az éjjel megöltem a rózsámot,
Hónap éjjel megölöm már magamot.
– Ó te Gyula, hogy nem fájt a te szíved,
Mikor azt a szép ártatlant megölted?
– Akkor nem fájt, de most mindjárt meghasad,
Viselem a harminckét kilós vasat.
Megjegyzés
109–112. A meggyilkolt szerető (Szőcs Mariska, Szabó Gyula). I–IV.
A Szőcs Mariska című balladát az adatközlőn kívül más senki sem ismeri a faluban. Már ő is csak töredékesen tudta reprodukálni a szöveget. Még gyerekkorában tanulta: „Akkor vót divatba, hosszabb vót, de én már csak ennyire emlékszem” – mondta. Gyermekkora óta egyszer sem énekelte, s most is csak a gyűjtő kérlelésére bányászta elő emlékezetéből. Dallama félnépi.
A Szabó Gyula című ballada változatai viszont ma is közismertek. Akárhány vátozatban gyűjthetők. Egyaránt éneklik a fiatalok is, az öregek is. A nők, az asszonyok körében a népszerűbb. Egységes dallamra fújják (110. sz.).
(Ráduly 1975: 185.)
Támogatók
Partnerek
