Szabó Gyula
Pakó Dezsőné Kopacz Mária, 61 éves
Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti,
De a Jolán szülei nem engedik.
- Hadd el, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozik Jolánkával az utcán.
Kihívta a zöld erdőbe sétálni,
Hogy ott ketten virágot fognak szedni.
Ki is értek ződ erdőnek szélére:
- No mos, Jolán, térdeljünk le a gyepre.
Jól van, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.
Nem akarom, hogy te legyél a másé,
Még ma este meg kell haljunk egymásért.
Szabó Gyula revolvere de fényes,
Jolánkának három golyó elég lesz.
Egyet lőtt a saját maga szívébe,
Ráborul a Jolánka holttestére.
Egyet lőtt a saját maga szívébe,
Ráborul a Jolánka holttestére.
Gyászba van a galócási nagy utca,
Horvát Jolánt most kísérik ki rajta.
Koporsója végtől végig koszorú,
Édesanyja megy utána, szomorú.
- Lánybarátim, Isten legyen veletek,
A síromhoz mind fehérbe jöjjetek.
Jó szüleink, mirajtunk tanuljatok,
A szerelmet soha el ne tiltsátok.
- Szabó Gyula, hogy nem fájt a te szíved,
Amikor a Jolánkámat meglőtted?
- Akkor nem fájt, de most mindjárt megszakad,
Viselem a tizenkét fontos vasat.
- Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, ilyen korán hová mész?
- Megyek, megyek ki a gyásztemetőbe,
Csokrot viszek Jolánka keresztjére.
122. A meggyilkolt szerető
Ez a balladatípus is a múlt század második felében alakult ki. Elterjedésében a ponyvának volt nagy szerepe. Vargyas Lajos csak 40 változatáról tudósít (1976. II: 624). Szövege még sok olyan elemet tartalmaz, mely idegen a magyar népballada-költészet hangulatától. A többi ponyvaballadához hasonlóan nem mehetett át a közösségi népköltés kohóján.
A legutóbbi időkig az egyik legnépszerűbb ballada volt. (Albert–Faragó 1973, 216–224. sz.). Vidékünkön még számtalan, egységes szövegezésű változatban gyűjthető. Manapság inkább a középkorúak és az idősebbek ajkán hangzik fel.
(Pozsony 1984: 270.)