Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Gyula


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1982
Gyűjtés helye: Szörcse
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 220-221/122. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Pakó Dezsőné Kopacz Mária, 61 éves



Szöveg

Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti,
De a Jolán szülei nem engedik.
- Hadd el, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.

Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozik Jolánkával az utcán.
Kihívta a zöld erdőbe sétálni,
Hogy ott ketten virágot fognak szedni.

Ki is értek ződ erdőnek szélére:
- No mos, Jolán, térdeljünk le a gyepre.
Jól van, Jolán, ha nem szabad szeretni,
Majd meglátod, mit fogok cselekedni.

Nem akarom, hogy te legyél a másé,
Még ma este meg kell haljunk egymásért.
Szabó Gyula revolvere de fényes,
Jolánkának három golyó elég lesz.

Egyet lőtt a saját maga szívébe,
Ráborul a Jolánka holttestére.
Egyet lőtt a saját maga szívébe,
Ráborul a Jolánka holttestére.

Gyászba van a galócási nagy utca,
Horvát Jolánt most kísérik ki rajta.
Koporsója végtől végig koszorú,
Édesanyja megy utána, szomorú.

- Lánybarátim, Isten legyen veletek,
A síromhoz mind fehérbe jöjjetek.
Jó szüleink, mirajtunk tanuljatok,
A szerelmet soha el ne tiltsátok.

- Szabó Gyula, hogy nem fájt a te szíved,
Amikor a Jolánkámat meglőtted?
- Akkor nem fájt, de most mindjárt megszakad,
Viselem a tizenkét fontos vasat.

- Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, ilyen korán hová mész?
- Megyek, megyek ki a gyásztemetőbe,
Csokrot viszek Jolánka keresztjére.



Megjegyzés

122. A meggyilkolt szerető

            Ez a balladatípus is a múlt század második felében alakult ki. Elterjedésében a ponyvának volt nagy szerepe. Vargyas Lajos csak 40 változatáról tudósít (1976. II: 624). Szövege még sok olyan elemet tartalmaz, mely idegen a magyar népballada-költészet hangulatától. A többi ponyvaballadához hasonlóan nem mehetett át a közösségi népköltés kohóján.

            A legutóbbi időkig az egyik legnépszerűbb ballada volt. (Albert–Faragó 1973, 216–224. sz.). Vidékünkön még számtalan, egységes szövegezésű változatban gyűjthető. Manapság inkább a középkorúak és az idősebbek ajkán hangzik fel.

 

(Pozsony 1984: 270.)