Szabó Gyula
Nagy Istvánné Makai Róza, 62 éves, Petek
Szabó Gyula egy vasárnap délután
Találkozott Jolánkával az utcán.
Kihívta a zöld erdőbe sétálni,
Hogy majd ketten ibolyát fognak szedni.
Kiérnek a zöld erdőnek szélére,
No, most, Julcsa, boruljunk le a földre!
Nem engedem, hogy te legyél a másé,
Még ma nékünk meg kell halnunk egymásé.
Szabó Gyula a fegyvere de fényes,
Juliskának három golyó elégséges.
Kettőt lőtt a maga saját szívébe,
Ráborult a Juliska holttestére.
- Szabó Gyula, hogy nem fájt a te szíved,
Mikor az én Juliskámat meglőtted?
- Akkor nem fájt, de most mindjárt meghasad,
Hordozom a tizenkét kilós vasat.
Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Szabó Gyula, ilyen későn hova mégy?
- Megyek, megyek ki a gyásztemetőbe,
Rózsát viszek a babám sírkőjére.
Szabó Gyula (A meggyilkolt szerető)
Több petki változatát találtuk. Ponyvai-vásári jellegű történetnek tartják, de meg is történhetett. Kétféle befejezéssel él. Egyikben csak a lányt öli meg a féltékeny legény, a másikban ő maga is öngyilkos lesz. Háromszéken sok változata van.
(Lőrincz 2014: 92.)