Szabó Gyula
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti,
De a Jolán szülei nem engedi.
– Ha a Jolán szülei nem engedi,
Meglátjátok, mit fogok cselekedni.
2. Jolánt hívta ződ erdő közepébe,
Így szólt hozzá: – Üljünk le hát a fődre.
Jolánt hívta ződ erdő közepébe,
Így szólt hozzá: – Üljünk le hát a fődre.
3. Szabó Gyula revolvere de fényes,
Jolánkába kettőt ereszt, elég lesz.
Egyet ereszt a csillagos nagy égbe,
Másodikot Jolánkának szívébe.
4. Jaj, de szépen harangoznak s nem délre,
Horvát Jolánt viszik a temetőbe.
Horvát Jolánt viszik a temetőbe,
Szabó Gyulát az enyedi börtönbe.
39. A szeretőgyilkos (Szabó Gyula)
Vargyas Lajos szerint „újabb időben, kétségtelenül vásári énekesek útján elterjedt, félnépi ballada”. Emiatt a ponyvaballadák között tárgyalja. Mintegy 38 lejegyzett változatát ismerjük (Vargyas II. 624–625.). Erdélyben az utóbbi évtizedekben vált népszerűvé. Különösen a fiatalabb nemzedék ismeri. A századforduló éveiben Seprődi még nem talált rá. Közölt kibédi változatok: Ráduly, 110–112. sz., illetve 176–177. sz.
Ötvös Sára a szomszédos Makfalván tanulta, amikor mint fiatal lány többször is részt vett a táncmulatságban. „Nótaszünetbe a legények összefogózkodtak, s úgy énekelték. Édesapám kísérte őköt klanétával. A szövegjit aztán itthon tanultam meg jól édesapámtól, ő eligazított, hogy jól énekeljem.” A harmincas években vált divatos nótává, azóta vajmi keveset csökkent népszerűsége. Kibéden egyaránt éneklik a fiatalok is, az öregek is. Inkább a nők, az asszonyok kedvelik. Akárhány változatban ma is gyűjthető. Ötvös Sára ma is gyakran énekli lábtörlőkötés vagy egyéb munka közben.
Az újraéneklés során Ötvös Sára alig módosított a szövegen. Mindössze az első versszak harmadik sorában bizonytalankodott. Kétféle megfogalmazést is megpróbált: Hadd el, Jolán, ha nem szabad szeretni és Ha nem hagyják, hogy téged szeresselek. Itt rögtön rákérdezett a rímhibára, s nyomban visszatért az eredeti formához: a harmadik sort a második sor megismétlésével oldotta meg.
Dallama új stílusú.
(Ráduly 1979: 135.)