Szabó Erzsi és Szabó Kata

A törökök s a tatárok
Móduvába kihatánok,
Móduvának sok térsége
Veress vérvel béprecskelve.

A törökök s a tatárok
Két szép rabot elrablának,
Egyik szép rab: Szabó Erzsi,
Másik szép rab: Szabó Kata.

Harminchárom esztendőre
Eljövének faluikba,
Eljövének faluikba,
Édesapjik kapujára.

„Csapjanak bé eccakára,
Erőst el vagyunk fáradva.
Három napja, hogy mind jöttünk,
Még egy falatot se ettünk.”

„Mennyetek el a kapumból,
Most nálunk vigasság vagyon!
Szógám, kergesd csak el őket,
Hogy ők mennyenek el innet!

Mennyetek, amerre láttok,
Kúdusokat nem fogadok!”
„Édes gazdám, engedje meg,
Hogy bár a grázsdba hájjunk meg!”

„Csapd bé, szógám, őköt oda,
Hájjanak meg a jászolyba!”
Bé es menének a grázsdba;
Szabó Erzsi csak meghala.

Kezdett Kata siratozni:
„Húgom, húgom, Szabó Erzsi,
Harminchárom esztendőre
Jövénk apám életjibe,

Nem akartak béfogadni,
Még a grázsdba es bécsapni,
Mét es tudánk hazajönni,
Hogy nem tudtunk ott maradni?”

Benn a házba vigadoznak,
Künn a grázsdba siratoznak:
„Jaj, te kedves, jó testvérem,
Mét hagyál magamra ingem.

Elindulánk örömünkre,
S ide érénk keservünkre,
De nem tuttuk felgondolni,
Hogy nem fognak béfogadni.

Szabó János, édesapánk,
Jöjjön kend es, édesanyám,
Szabó Erzsi halálára,
Egész világ csudájára!”

A gazdasszony kint jár vala,
Kata jajszavát meghallta:
„Szökjék, ember, jöjjön bátran:
Itt vagyon két szép leányom.”

Felragadá Szabó Erzsit,
Csókolta arcát, kezeit.
„Édes fiam, jó leányom,
Édes fiam, jó leányom!”

Mire odaére apja,
Szabó Kata es meghala.
Odagyült az egész világ,
Hogy kettőiket meglássák.

Szabó Erzsi, Szabó Kata,
Halálikra jöttek haza,
Édesapja, édesannya
Keservesen siratójza.

Sirathatja, gyászolhatja,
Mind a kettő meg van halva,
Többet fel nem támaszthatja:
Mér nem csapták bé a házba?

Lészped (Moldva), 1959

Az ismétlődő török utalások miatt mindhárom moldvai változatában kétségtelenül törökkori ballada tárgya: a rabságból hazatérő gyermekeit fel nem ismerő, rajtuk mint idegennek vélteken meg nem könyörülő anyának és gyermekeinek tragikus története nemcsak a magyarban, hanem a szláv népek folklórjában is közkeletű balladai tárgy. Az itt adott változatok közül kettőben csak a két testvér, a harmadikban — bűnhődésképpen — velük együtt a két szülő is a halál áldozatául esik. (Egy negyedik — meseváltozata kötetünkben a 263. sz alatt.) A közölt változatok közül kettő valamennyi eddig ismert darab közül a legterjedelmesebb, illetőleg legteljesebb. Lészpeden a II. változatot többen is tudják.

Kálmány, Szeged népe II, 2—3. — Solymossy, MNépr.2 III, 96—7, 125. — Faragó—Jagamas 93—100. — Gragger 180. — Ortutay, SzNb. 301—2. — Csanádi—Vargyas 487—8. — Vargyas, MB. 14—7. — Leader 307—12.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)