Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Szabó Erzsi és Szabó Kata


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1959
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 272-274/87. sz.

Dallam



Szöveg

A törökök s a tatárok
Móduvába kihatánok,
Móduvának sok térsége
Veress vérvel béprecskelve.

A törökök s a tatárok
Két szép rabot elrablának,
Egyik szép rab: Szabó Erzsi,
Másik szép rab: Szabó Kata.

Harminchárom esztendőre
Eljövének faluikba,
Eljövének faluikba,
Édesapjik kapujára.

„Csapjanak bé eccakára,
Erőst el vagyunk fáradva.
Három napja, hogy mind jöttünk,
Még egy falatot se ettünk.”

„Mennyetek el a kapumból,
Most nálunk vigasság vagyon!
Szógám, kergesd csak el őket,
Hogy ők mennyenek el innet!

Mennyetek, amerre láttok,
Kúdusokat nem fogadok!”
„Édes gazdám, engedje meg,
Hogy bár a grázsdba hájjunk meg!”

„Csapd bé, szógám, őköt oda,
Hájjanak meg a jászolyba!”
Bé es menének a grázsdba;
Szabó Erzsi csak meghala.

Kezdett Kata siratozni:
„Húgom, húgom, Szabó Erzsi,
Harminchárom esztendőre
Jövénk apám életjibe,

Nem akartak béfogadni,
Még a grázsdba es bécsapni,
Mét es tudánk hazajönni,
Hogy nem tudtunk ott maradni?”

Benn a házba vigadoznak,
Künn a grázsdba siratoznak:
„Jaj, te kedves, jó testvérem,
Mét hagyál magamra ingem.

Elindulánk örömünkre,
S ide érénk keservünkre,
De nem tuttuk felgondolni,
Hogy nem fognak béfogadni.

Szabó János, édesapánk,
Jöjjön kend es, édesanyám,
Szabó Erzsi halálára,
Egész világ csudájára!”

A gazdasszony kint jár vala,
Kata jajszavát meghallta:
„Szökjék, ember, jöjjön bátran:
Itt vagyon két szép leányom.”

Felragadá Szabó Erzsit,
Csókolta arcát, kezeit.
„Édes fiam, jó leányom,
Édes fiam, jó leányom!”

Mire odaére apja,
Szabó Kata es meghala.
Odagyült az egész világ,
Hogy kettőiket meglássák.

Szabó Erzsi, Szabó Kata,
Halálikra jöttek haza,
Édesapja, édesannya
Keservesen siratójza.

Sirathatja, gyászolhatja,
Mind a kettő meg van halva,
Többet fel nem támaszthatja:
Mér nem csapták bé a házba?

Lészped (Moldva), 1959




Megjegyzés

Az ismétlődő török utalások miatt mindhárom moldvai változatában kétségtelenül törökkori ballada tárgya: a rabságból hazatérő gyermekeit fel nem ismerő, rajtuk mint idegennek vélteken meg nem könyörülő anyának és gyermekeinek tragikus története nemcsak a magyarban, hanem a szláv népek folklórjában is közkeletű balladai tárgy. Az itt adott változatok közül kettőben csak a két testvér, a harmadikban — bűnhődésképpen — velük együtt a két szülő is a halál áldozatául esik. (Egy negyedik — meseváltozata kötetünkben a 263. sz alatt.) A közölt változatok közül kettő valamennyi eddig ismert darab közül a legterjedelmesebb, illetőleg legteljesebb. Lészpeden a II. változatot többen is tudják.

Kálmány, Szeged népe II, 2—3. — Solymossy, MNépr.2 III, 96—7, 125. — Faragó—Jagamas 93—100. — Gragger 180. — Ortutay, SzNb. 301—2. — Csanádi—Vargyas 487—8. — Vargyas, MB. 14—7. — Leader 307—12.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 631.)