Szabó Anna

Szabó Anna egy vasárnap délután
Kikönyökölt ződre festett ablakán,
Úgy hullott a sűrű könny a szeméből,
Mind a záporeső a magos égből.

Szabó Gyula jő alóról lóháton,
Azt kérdezi: „Mét sírsz, Anna, galambom?”
„Hadd el, Gyula, ne kérdezd, hogy mét sirok,
Te tetted el az én fényes napomot!”

Szabó Anna azt gondolta magába:
Gyilkojsa lesz négy hónapos babbának,
Gyilkojsa lesz babbájának, magának,
Bánatot hoz az egész rokonságnak.

Szabó Annát azt kérdezi az anyja:
„Hogy érzed még, édes lányom, magadat?”
„Édesanyám, rojszul érzem magamat,
Vigyenek a csíkszépvízi doktorhoz.”

Csíkszépvizen azt kérdezi a doktor:
„Ki okozta ezt a nagy bajt magának?”
„Doktor uram, magának megmondhatom,
Úgy es tudom, közeleg a halálom.”

Szeredába három orvos vizsgálja,
Mind a három komoly baját találja,
Elbúcsuzott jó apjától-anyjától,
S azután a kósteleki lányoktól.

A már eddig közzétett, jóval terjedelmesebb moldvai csángó változatok mellett az itt adott klézsei változat csak töredék, a gyimesvölgyi, mezőségi és kalotaszegi darabok azonban már jóval teljesebbek. Az eddig ismert moldvai változatokban a régi stílusú balladák előadásmódja a viszonylag újabb keletű tárgy ellenére is megőrződött. Minthogy a gyilkos leányanya tragikus története kétségtelenül örök emberi balladai tárgy, teljesen valószínű az a Vargyastól megfogalmazott vélemény, hogy a kelet-európai folklórban évszázadok óta közkeletű téma középkori forrásokból táplálkozik, és az e körből való nyugati folklórdarabokból is ismert tragikus történetekkel tart rokonságot. A Kolozsvár és Szék közötti mezőségi részen Utra Mari néven ismert hősnő neve még ebben az észak-mezőségi szólásban is szerepel: Csak Utra Mari tett el annyi gyermeket. Az Utra Mari szövegéhez társuló dallamok mind régi stílusúak.

Solymossy: MNépr.2 III, 109, 126. — Csanádi—Vargyas 557—8. — Ortutay—Kriza 779—80.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 640.)