Sírva sétál Jancsi
Sírva sétál Jancsi
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Hogy én haza kisérhetném.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Hogy a kapun bemehetnék.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Hogy a házba bémehetnék.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné.
Hogy az ágyba felfekhetném.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Paplanyával takaroznék.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Hogy az ágyból leszállhatnék.”
„Tessék, szívem, Jancsi!”
Esmét csak sír Jancsi.
„Mi a bajod, szívem, Jancsi?”
„A kisasszony megengedné,
Hogy az ajtón kimehetnék.”
„Nem engedem, Jancsi.”
Az élhetetlen, báva legényt csúfoló énekek világszerte közkeletűek. A balladás jellegű magyar gúnyolódó változatok felfogásban az angol, a dán és a holland folklórdarabokkal mutatnak szellemi rokonságot. Az itt közölt gyimesvölgyi változat teljes voltában az eddig ismert legjobb magyar folklórdarabokkal vetekedik.
Csanádi—Vargyas 521. — Ortutay, SzNb. 296—7. — Ortutay—Kriza 758.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 636.)