Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A gyáva legény

Síró János


Gyűjtő: Faragó József
Gyűjtés ideje: 1943
Gyűjtés helye: Uzon
Közlő: Konsza Samu
Közlés ideje: 1957
Megjelenés helye: Konsza 1957: 196-197./128. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Kelemen Ferencné Szigyártó Zsuzsánna, 46 éves



Szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt egy síró ember.
A neve János volt. Mindig csak sírt, arról volt a nevezetes. Egyszer meglássa
egy menyecske s kérdi tőle:

– Mért sírsz, szívem János?

Kapun kívül sírva sétál János, János.
Kérdi az asszon: – Mért sírsz, szívem János, János?

– Ha az asszon megengedné,
Hogy a kapun bemehetnék.
– Szabad, szívem János,
Tessék, szívem János.

Kapun belől sírva sétál János, János.
Kérdi az asszon: – Mért sírsz, szívem János, János?
 
– Ha az asszon megengedné,
Hogy a házba bémehetnék.
– Szabad, szívem János,
Tessék, szívem János.

Ott a házba sírva sétál János, János.
Kérdi az asszony: – Mért sírsz, szívem János, János?

– Ha az asszon megengedné,
Hogy az ágyba felfekhetném.
– Szabad, szívem János,
Tessék, szívem János.

Ott az ágyba sírva feküdt János, János.
Kérdi az asszon: – Mi bajod van, János, János?

– Ha az asszon megengedné,
(hogy) Ide mellém (le) fekühetne.
– Szabad, szívem János,
Tessék, szívem János.

Ott az ágyba sírva feküdt János, János,
S kérdi az asszon: – Mért sírsz, fiam János, János?

– Ha az asszon megengedné,
Hogy az ágyból felkelhetném.
– Szabad, fiam János,
Tessék, fiam János.

Felkelt az ágyból s kérdi megint:

– Mért sírsz, szívem János?

– Ha az asszon megengedné,
Hogy a kapun kimehetnék.
– Szabad, fiam János,
Tessék, fiam János.