Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Sárigrigó kégyó
Gyűjtés ideje:
1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye:
Alsórákos
Közlő:
Olosz Katalin
Megjelenés helye:
Kanyaró 2015: 180-181/32. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
ismeretlen
Szöveg
1. – Sárig patak¹ mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó² kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem édesanyám!
– Nem veszem, nem veszem, lelkem, jó leányom:
Inkább leszek lányom nélkül,
Minthogy legyek karom nélkül.
2. – Sárig patak mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem édesapám!
– Nem veszem, nem veszem, lelkem jó leányom:
Inkább leszek lányom nélkül,
Minthogy legyek karom nélkül.
3. – Sárig patak mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem, édes babám!
– Kiveszem, kiveszem, lelkem, édes rózsám:
Inkább leszek karom nélkül,
Minthogy legyek rózsám nélkül.
Megjegyzés
1. Sárga-patak. A Sárigos nevű hegyből eredve, agyagos martok közt a falun foly keresztül.
2. Olyan színű kígyó, mint a sárgarigó.
32. Sárigrigó kégyó (Alsórákos)
Lelőhely: EA. 2276: 10. lap, 4. szám. Kanyaró Ferenc kézírása.
32.1. A ballada eredeti feljegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. Ismeretlen kéz írása.
Sárga patak mellet elaludtam vala
sárig rigó kígyó kebelembe buva
vegyeki vegyeki lelkem édesanyám,
Nem veszem nem veszem lelkem jo leányom
Inkáb leszek lányam nélkűl mint hogy legyek karam nélkűl.
Az apára is a fenti verset.
vegye ki vegye ki lelkem édes babám
sárig rígo kígyo kebelembe buva
Kíveszem kíveszem lelkem édes rozsám
ínkáb leszek karom nélkűl mint hogy
legyek rozsám nélkűl.
Alsórákos [helymegjelölés Kanyarótól ].
A kettőbe hajtott ívlap másik oldalára írt dal alatt ez olvasható: „Irta ezt az éneket Gyerko András, Antal P. Mihály, Antal Boriska.” Innen következtettünk arra, hogy a Sárigrigó kégyó gyűjtői is ők lehettek.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 618-619.)
Régi népballada. Már Horváth Ádám följegyezte egy változatát az Akadémia kézirattárában levő gyűjteményében. E változat így kezdődik:
„Kebelembe búvék egy nagy áspis kígyó:
Vedd ki, apám, vedd ki! Bizony nem veszem én!
Eredj az anyádhoz, majd talán kiveszi.”
Így az egész rokonságot összejárja a lány, míg végre mátkájához kerül. Nem csoda, hogy azt jegyzi meg e körútra Gyulai Pál: »Bajos elhatározni, hogy e költemény ballada-e, vagy társasjáték«. (N. költ. Gyűjt. I. 189–190 és 566. l.)
A nép ajkáról közölt balladánk szebb és költőibb, mint Horváth Ádám irodalmi befolyást gyanítható följegyzése. A hármas versszak igen szépen megfelel a népmesék és balladák szokott hármas ismétlésének. A naiv népies hang a ballada régisége mellett tanúskodik.
(Kanyaró 2015: 180-181.)
Támogatók
Partnerek
