Sárigrigó kégyó
ismeretlen
1. – Sárig patak¹ mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó² kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem édesanyám!
– Nem veszem, nem veszem, lelkem, jó leányom:
Inkább leszek lányom nélkül,
Minthogy legyek karom nélkül.
2. – Sárig patak mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem édesapám!
– Nem veszem, nem veszem, lelkem jó leányom:
Inkább leszek lányom nélkül,
Minthogy legyek karom nélkül.
3. – Sárig patak mellett elaludtam vala,
Sárigrigó kégyó kebelembe búva.
Vegye ki, vegye ki, lelkem, édes babám!
– Kiveszem, kiveszem, lelkem, édes rózsám:
Inkább leszek karom nélkül,
Minthogy legyek rózsám nélkül.
1. Sárga-patak. A Sárigos nevű hegyből eredve, agyagos martok közt a falun foly keresztül.
2. Olyan színű kígyó, mint a sárgarigó.
32. Sárigrigó kégyó (Alsórákos)
Lelőhely: EA. 2276: 10. lap, 4. szám. Kanyaró Ferenc kézírása.
32.1. A ballada eredeti feljegyzése: MUEKvGyLtár 40. csomag. Ismeretlen kéz írása.
Sárga patak mellet elaludtam vala
sárig rigó kígyó kebelembe buva
vegyeki vegyeki lelkem édesanyám,
Nem veszem nem veszem lelkem jo leányom
Inkáb leszek lányam nélkűl mint hogy legyek karam nélkűl.
Az apára is a fenti verset.
vegye ki vegye ki lelkem édes babám
sárig rígo kígyo kebelembe buva
Kíveszem kíveszem lelkem édes rozsám
ínkáb leszek karom nélkűl mint hogy
legyek rozsám nélkűl.
Alsórákos [helymegjelölés Kanyarótól ].
A kettőbe hajtott ívlap másik oldalára írt dal alatt ez olvasható: „Irta ezt az éneket Gyerko András, Antal P. Mihály, Antal Boriska.” Innen következtettünk arra, hogy a Sárigrigó kégyó gyűjtői is ők lehettek.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 618-619.)
Régi népballada. Már Horváth Ádám följegyezte egy változatát az Akadémia kézirattárában levő gyűjteményében. E változat így kezdődik:
„Kebelembe búvék egy nagy áspis kígyó:
Vedd ki, apám, vedd ki! Bizony nem veszem én!
Eredj az anyádhoz, majd talán kiveszi.”
Így az egész rokonságot összejárja a lány, míg végre mátkájához kerül. Nem csoda, hogy azt jegyzi meg e körútra Gyulai Pál: »Bajos elhatározni, hogy e költemény ballada-e, vagy társasjáték«. (N. költ. Gyűjt. I. 189–190 és 566. l.)
A nép ajkáról közölt balladánk szebb és költőibb, mint Horváth Ádám irodalmi befolyást gyanítható följegyzése. A hármas versszak igen szépen megfelel a népmesék és balladák szokott hármas ismétlésének. A naiv népies hang a ballada régisége mellett tanúskodik.
(Kanyaró 2015: 180-181.)