Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Sárga sárkánykígyó


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1958
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 385–387/122. sz.

Szöveg

„Anyám, édesanyám,
Lefeküdtem vala
Álomvíz martyára,
Csengő bokor alá,

Bébútt kebelembe
Sárig sárkánykígyó,
Úgy eszi szívemet,
Hirvassza színnyemet.

Bágyim, édes bágyim,
Nyúlj bé kebelembe,
Nyúlj bé kebelembe,
Vedd ki sárkánykígyót,

S úgy vágd ez asztalhoz,
Ugyan megcsendüllyön!”
„Húgom, édes húgom,
Bé nem birok nyúlni,

Menj el e mátkádhoz:
Lám ő nem nyúl-e bé?”
Ő es csak elmene
S ez ő mátkájához.

„Mátkám, édes mátkám,
Lefeküdtem vala,
Álomvíz martyára,
Csengő bokor alá,

Bébútt kebelembe
Sárig sárkánykígyó,
Úgy eszi szívemet,
Hirvassza színnyemet.

Mátkám, édes mátkám,
Nyúlj bé kebelembe,
Nyúlj bé kebelembe,
Vedd ki sárkánykígyót,

S úgy vágd ez asztalhoz,
Ugyan megcsendüllyön!”
„Mátkám, édes mátkám,
Ha élek, ha halok,

Ha élek, ha halok,
Én úgy es bényulok,
Én úgy es kiveszem
Sárig sárkánykígyót.”

S ő es csak bényúla,
S ő es kiragadá,
S úgy vágá zasztalhoz,
Ugyan megcsendüle.



Megjegyzés

A szeretteit és szerelmesét szeretetükben próbára tevő szerelmes románc-motívuma általánosan ismert európai ballada- és mesemotívum. Az áspiskígyó szerepeltetése azonban csak a skótoknál és a magyarsággal együttélő, illetőleg vele szomszédos népek folklórjában bukkan fel. Az áspiskígyó Temesvári Pelbárt (1508) szerint gyorsabban öl, mint a vipera, és mint igen rettegett kígyófajta sűrűn fordul elő a régi magyar költészetben és a népdalköltési darabokban is (l. erre: Eckhardt: kny. EPhilK. LIII. köt.-ből 8—9). Az itt közölt csángó változatokhoz és a 265. sz. alatt szereplő, szintén csángó meseváltozathoz megjegyzésként fűzhető, hogy magának e balladának, illetőleg románcnak a gyűjtő csaknem minden tőle meglátogatott csángó faluból ismeri változatát.

Gragger 188. — Ortutay, SzNb. 299—300. — Solymossy: MNépr.2 III, 90—2, 124. — Domokos, MM.3 254. — Leader 251—4. — Ortutay—Kriza 752.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 635.)