Sárga áspiskígyó
„Anyám, édesanyám,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.
Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.
Talám, édesanyám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édesanyám,
Talám kend kiveszi.”
„Mitsem ott ellegyek
A fél karom nékül,
Inkább ott ellegyek
S az én fiam nélkül.
Fiam, édes fiam,
Menj el te apádhoz,
Menj el te apádhoz!
Talám ő kiveszi.”
„Apám, édes apám,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.
Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.
Talám, édesapám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édesapám,
Talám kend kiveszi.”
„Mitsem ott ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkább ott ellegyek
S az én fiam nékül.
Fiam, édes fiam,
Menj el te bácsidhoz,
Menj el te bácsidhoz!
Talám ő kiveszi.”
„Bácsim, édes bácsim,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.
Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.
Talám, édes bácsim,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes bácsim,
Talám kend kiveszi.”
„Mitsem ott ellegyek
S a fél karom nékül,
Inkább ott ellegyek
S az én öcsém nékül.
Öcsém, édes öcsém,
Menj el te nénédhez,
Menj el te nénédhez,
Talám ő kiveszi!”
„Néném, édes néném,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.
Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Fél karját megeszi.
Talám, édes néném,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes néném,
Talám kend kiveszi.”
„Mitsem ott ellegyek
S a félkarom nékül,
Inkább ott ellegyek
S az én öcsém nékül.
Öcsém, édes öcsém,
Menj el te mátkádhoz,
Menj el te mátkádhoz!
Talám ő kiveszi.”
„Mátkám, édes mátkám,
Csobánlegény vótam,
Lefeküdtem vala
S a patak martjára.
Sárig esküdt kégyó
Bébútt kebelembe,
S aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.
Talám, édes mátkám,
Talám kend kiveszi,
Talám, édes mátkám,
Talám kend kiveszi.”
„Mátkám, édes mátkám,
Én tőled kiveszem,
De azt es tudhatod,
Ez ingem elteszen.
Elkésérc-e, mátkám,
Bár az kapum előtt?”
„Elkésérlek, mátkám,
Bé az cintoromig.”
„Megsiratsz-e, mátkám,
Apád s anyád előtt?”
„Megsiratlak, mátkám,
Zegész világ előtt.”
„Írd fel keresztfámra:
Itt nyugszik egy árva.
Kinek szerelemből
Történt az halála.”
A szeretteit és szerelmesét szeretetükben próbára tevő szerelmes románc-motívuma általánosan ismert európai ballada- és mesemotívum. Az áspiskígyó szerepeltetése azonban csak a skótoknál és a magyarsággal együttélő, illetőleg vele szomszédos népek folklórjában bukkan fel. Az áspiskígyó Temesvári Pelbárt (1508) szerint gyorsabban öl, mint a vipera, és mint igen rettegett kígyófajta sűrűn fordul elő a régi magyar költészetben és a népdalköltési darabokban is (l. erre: Eckhardt: kny. EPhilK. LIII. köt.-ből 8—9). Az itt közölt csángó változatokhoz és a 265. sz. alatt szereplő, szintén csángó meseváltozathoz megjegyzésként fűzhető, hogy magának e balladának, illetőleg románcnak a gyűjtő csaknem minden tőle meglátogatott csángó faluból ismeri változatát.
Gragger 188. — Ortutay, SzNb. 299—300. — Solymossy: MNépr.2 III, 90—2, 124. — Domokos, MM.3 254. — Leader 251—4. — Ortutay—Kriza 752.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 635.)