Rózsa Sándor két szép leány ölében
A bözödi unitárius papné versgyűjteményéből.
(romlott rövid változat)
1. Rózsa Sándor két szép leány ölében,
Ezek adják a zsandárok kezébe.
2. Rózsa Sándor nem veszi ezt tréfára,
Kiugrat a hortobágyi pusztára.
Lova lába megbotlott egy gödörbe,
Ott megfogta kilenc zsandár fektébe.
3. Rózsa Sándort kocsiba lekötözték.
– Arra kérem zsandárkáplár uramat,
Engedje fel bár az egyik karomat,
Hogy fogjam meg még egyszer a lovamat.
4. Rózsa Sándor nem kell neked paripa:
Készen van az akasztófa számodra.1
1. A bözödi unitárius papné versgyűjteményéből. 1875 táján énekelték.
(Kanyaró 2015: 426.)
238. Rózsa Sándor két szép leány ölében (Székelykeresztúr–Bözöd)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 18. csomag. (Bűntény- és betyárballadák Kanyaró Ferenc másolatában, 14. lap)
238.1. A ballada eredeti lejegyzése Rédiger Ödön kézírásában: MUEKvGyLtár 50. csomag.
Rédiger Ödön magyarázó jegyzetet csatolt a leírt szöveghez: „E 2 darabot [a másik Váradi balladája. L. a Történeti énekek 196. számú adatát és annak jegyzetét] keresztúri utamban írtam le Bözödön a pap[n]ál egy versgyűjteményből, mit az odavaló papnénak, mint egykori szép leánynak egy kereszturi deák ajándékozott. A gyűjtemény kézirat. A kérdő jelek helyébe a vén asszony dictálása után leirt »Rózsa Sándor «-ból az illető rész teendő.” Az említett kérdőjelek a töredék legelején vannak, utánuk következik maga a szöveg, melyet Kanyaró változtatás nélkül másolt át. A töredék kiegészítésére nem tett kísérletet, a kérdőjelek helyére nem illesztette be a Rózsa Sándorballada szabédi változatának megfelelő részét, ahogy Rédiger Ödön javasolta. Rédiger minden bizonnyal időmegtakarítás miatt nem másolta le a ballada elejét. Kanyaró, valószínű, megfeledkezett tanítványa fi gyelmeztetéséről, de az is lehet, hogy nehezen talált volna olyan szövegrészt a szabédi változatban, mely beilleszthető lett volna a székelykeresztúri szövegbe. (Lásd a jelen fejezet 235. számú adatát és jegyzetét)
238.2. „Biztonsági másolat”: AKKvár–MsU 2105: 391. lap. Ismeretlen kéz írása.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 750.)