Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Rózsa Sándor az erdőben


Gyűjtő: Sípos Jenő
Gyűjtés ideje: 1973
Gyűjtés helye: Dobra
Közlő: Bura László
Közlés ideje: 1978
Megjelenés helye: Bura 1978: 88-89/54. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Liszkai Károly, 37 éves



Dallam



Szöveg

Rózsa Sándor az erdőben,
Bujdosik a sűrűségben,
Gondoskodik ő magában.
Hová menjen ékszakára?

Hová menjen éjszakára:
Szőke kislány ablakába.
Bekopogtat betyár módra:
– Van-e gazda idehaza?

– Nincsen gazda idehaza,
Fordulj betyár az ajtóra,
Kész van az ágy, meg van vetve,
Ahogy tetszik, feküdj bele.

– Nem fekszek én az ágyadba,
Nem kelek fel virradóra.
(hisz)    Ne félj betyár, nem alszok én,
Mire virrad, felkőtlek én.

– Éjfél urán három óra,
Kelj fel, Sándor, virradóra.
A pandúrok mind alusznak,
Még a kutyák sem ugatnak.

– Hortobágynak széles vize,
Kis pej lovam, ne félj tőle.
S még ma reggel nyolc órára
Vigyél a túlsó partjára.

Hortobágyi fényes csárda
Zsandárokkal körülállva,
(mert)    Azért van az körül állva,
(hogy)    Betyár mulat a csárdába.

– No, te betyár, most gyere ki,
Hét vármegye vár ideki!
(és) – Mire nekem hét vármegye,
Tizenkettő jöjjön hát be!


(de) Be is lőttek az ablakon,
Piros vér foly az asztalon.
Egy szőke kislány zsebkendője
Piros vérrel van megtöltve.

Sír az apám, sír az anyám,
Sír mind a két testvérbátyám.
– Ne sírj, anyám, ne sírj apám,
Nem leszek én többé betyár.

(mer) Elég volt már húsz esztendő.
Fogadjon be ja temető.
(mer) Elég volt már húsz esztendő,
Fogadjon be ja temető.



Megjegyzés

53–59. Rózsa Sándor

            Rózsa Sándor több balladatípus hőse:

            53. Rózsa Sándor ha bemegy az erdőbe

Vö.: Zolcsák – Fejér, 53. sz.

            54. Rózsa Sándor az erdőben

            Vö.: Albert – Faragó, 139–142. sz.; Ráduly, 81. sz.

            55. Nem bántjuk mi a szegényt. Változatait egy kivételével mind az Érmelléken jegyeztük fel.

            Az 55. sz. balladát az 56. sz. dallam változatára éneklik.

            Vö.: Albert – Faragó, 152–159. sz.; Ráduly, 83. sz.

            56. A bakonyi csárdában

            Vö.: Albert – Faragó, 151. sz.; Ráduly, 82. sz.

            57–58. Édesanyám kedvesem és Bécsi erdő zárva van. A Bakony erdő (bécsi erdő) gyászba (zárva) van típusnak e két altípusával találkoztunk. Az egyik csoportot a többnyire Harangoznak Csengerbe kezdetű balladák alkotják, melyeknek elterjedtségét a huszonnégy összegyűjtött változat bizonyítja. A legtöbbnek a hőse Rózsa Sándor, Szamoskrassón Kipán Pista, Mikolában Kovács Pista, Szárazberken Seres Pista. Dobrán a balladát megtörtént eseményekhez kapcsolják, itt hőse a megölt Nagy Jani.

            A másik alcsoportba a szintén strófaismétlő Bakony erdő gyászba van kezdetű balladák tartoznak. Tizenegy gyűjtött változatából tízet idős adatközlők énekelnek. Gyűjteményünkben a egyetlen háromsoros változatot közöljük.

            Az 57. sz. balladát az 56. sz. dallam változatára éneklik.

            Vö.: Ortutay – Kriza, 213. sz.; Albert – Faragó, 143–149. sz.; Ráduly, 84–85. sz.; Vargyas, 127/228. sz.

            Megj. M. XXVI. évf. (1973), 4: 34.

            59. Beteg Rózsa Sándor. E betyárdalt a Zavaros a Tisza dallamára éneklik. A 64 éves adatközlő fiatal korában az öregektől tanulta.

 

(Bura 1978: 208–209.)