Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Rózsa Sándor az én nevem


Gyűjtő: ismeretlen
Gyűjtés ideje: 1856
Gyűjtés helye: Torockó
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 355-356/166. sz.
Forrás:

Szívet gyönyörködtető világi énekek c. könyvből


Szöveg

1. Rózsa Sándor az én nevem,
Híres betyárfejedelem!
Bakony erdő a lakásom,
Ezer betyár a bajtársam.

2. Elhíresedett a nevem,
Ismernek minden vidéken.
Száz királlyal nem cserélek:
Betyár leszek, amíg élek!

3. Úr vagyok én minden tanyán,
Nem parancsol az alispány.
Betyár vagyok a csárdában
Betyár az Isten házában.

4. [Három csillag van az égen,
Kossuth, Dembitzki, s a jó Bem.
Úgy szeretem mind a hármat,
Mint édes magyar hazámat.]



Megjegyzés

166. Rózsa Sándor az én nevem (Torockó, Sepsikőröspatak)
Lelőhely: EA 2276: 230. lap, 171. sz. Kanyaró Ferenc kézírása.
 Millenniumi gyűjteményébe Kanyaró eredetileg négy versszakkal másolta át a szöveget, végül azonban az utolsó versszakot kihúzta, s vele együtt a vers forrására utaló „Szívet gyönyörködtető világi énekek, 1856” sort is. A kihúzott versszak fölé beszúrta a feljegyzés helyét jelölő „Sepsikőröspatak, Torockó” neveket, forrásául pedig Költő Sámuel 1854-ből datált Világi Énekes Könyvét jelölte meg. Ez azonban téves információ, mert a négy versszakos verset nem a sepsikőröspataki, hanem a torockói énekeskönyvből vette át minden változtatás nélkül. Utólag azonban fölöslegesnek ítélte a negyedik versszakot (közlésünkben ezért tettük szögletes zárójelbe a strófát): a hozzáfűzött (és ugyancsak kihúzott) lábjegyzetben azt írta: „Az utolsó strófa, úgy tetszik, egy honfi -dalból került ide. Egy nótára dalolhatták mindkettőt, s azért e keveredés.”
 A negyedik versszak elhagyása következtében Kanyaró a betyárballadákhoz sorolta a balladás dalt. Mi a szabadságharc eseményeit megörökítő történeti énekekhez vettük fel, több okból is. Egyrészt azért, mert a „betyárfejedelem” Rózsa Sándor életének három vezérlő csillagaként Kossuthot, Dembinszkyt és Bemet nevezi meg, s általuk szabadságharcos múltjára emlékezik, arra büszke, másrészt azért, mert az abszolutizmus korának kéziratos énekeskönyveiben rendszerint a többi, szabadságharcot megidéző epikus ének társaságában fordul elő; harmadszor pedig azért, mert a kéziratos énekeskönyvek tanúsága szerint a negyedik (s néhol ötödik) strófa nem alkalomszerűen csapódott a betyár monológjához, az éneknek tipikus tartozéka volt az önkényuralom éveiben.
 Akárcsak a 162. számú ének (Honvédtemetés), a Rózsa Sándor szájába adott monológ is népszerű lehetett a szabadságharc leverését követő évtizedekben: a 19. század második felének kéziratos énekeskönyveiben gyakran találkozunk feltűnően egységes, csaknem variálódás nélküli szövegeivel (filológiai változataival). A szövegekben két helyen mutatkozhat eltérés: a három történelmi személyiség megnevezésében (Dembinszky helyett néhol Klapka neve szerepel), illetve a Három csillag van az égen sort követően néhol felsejlenek ennek a verssornak szerelmi dalra utaló kapcsolódási pontjai (Lásd a 166. 2. szám alatti sepsikőröspataki változatot, illetve a 167. számú éneket). Kanyaró Ferenc tehát nem alaptalanul gondolta véletlenül odacsapódott strófának a negyediket.
 Úgy tűnik, a század végére feledésbe merült az ének: Kanyaró diákjai az élő folklórból nem regisztrálták meglétét, vagy csak olyan változatot rögzítettek, melyből kimaradt a szabadságharcra utaló strófa. (L. a 267. sz. betyárballadát)

166.1. A szöveg eredeti lejegyzése a torockói énekeskönyvben: AKKvár–MsU 1212: számozatlan lapok. Ismeretlen kéz írása. Kanyaró pontosan, szó szerint másolta át a szöveget.
 Szóról szóra ugyanez a szöveg megtalálható egy másik, 1851-ből datált torockói énekeskönyvben is: AKKvár–MsU 1246/XIII: 196–196v.

166.2. Az ének sepsikőröspataki változata: AKKvár–MsU 1128/A: 13–14. lap. Költő Sámuel
kézírása.

1. Rozsa Sándor az én nevem
hires betyár fejedel mem
bokony erdő a lakásom
ezer betyár apaj tásom.

2. Elhiresedet anevem
ismernek mindenvidékek
száz kirájal nem cserélnek ||
betyár leszek amig élek

3. Úr vagyok én minden tanyán
Nem poron tsol az alis pány
betyár lészek a csárdában
betyár az is ten házában.

4. Három csilag van az égen
három szeretöm van nékem
ugy szeretem mind a hármat
mind édes ma gyar hazámot.

5. Kies ne szeretné öket
kosuttot bömböczkit[!] bémet
Ilyen három szép csilagot
Sohanagy apám selátot.

(Sepsikőröspatak, 1854. Leírta Költő Sámuel)

166.3. A szöveg abrudbányai változata: MUEKvGyLtár 50. csomag (Kéziratos énekeskönyv-töredék, é. n. [19. század második fele])

1. Rósa Sándor az én nevem
Hires rablo fejedelem,
Bakony Erdő a’ lakásom
Ezer betyár a’ pajtásom.

2. El hiresedett a’ nevem
Esmernek minden Vidéken.
Betyár leszek a’ míg élek
Száz királlyal nem cserélek.

3. Úr vagyok én minden tanyán,
Nem parantsol az Alispán.
Betyár vagyok a’ csárdában,
Betyár az isten házában.

4. Három csillag van az égen,
Kosuth, Klapka és a hős Bem,
Illyen három szép Csillagot
Még a’ Nagy Atyám se látott.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 717-718.)