Rózsa Sándor
Szabó Ida, 74 éves
Esik eső, szép csendesen petyereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
- Kocsmárosné, sört ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
- Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jönnek a bakonyi zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára.
Felpattant a kesely lábú lovára.
Kivágtatott a bakonyi erdőbe,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Rózsa Sándort ott fogták el meglőve.
Le is, fel is a bakonyi nagy utcán,
Bekiáltok édesanyám ablakán:
- Édesanyám, hol van az az édes téj,
Amelyikkel katonának neveltél?
Jobb lett vóna tán a fődre kifejni,
Mint a fiad betyárnak neveltetni.
Jobb lett vóna tán a fődre kifejni,
Mint a fiad betyárnak neveltetni.
Megizenem a jó feleségemnek,
Jó gondját viselje gyermekeimnek.
Se tüzérnek, se bakának ne adja,
Mind a hármat betyárnak taníttassa.
87–90. Lova lába megbotlott
Egyik legnépszerűbb balladánk. Több mint 230 változata ismert a magyar folklórban (Vargyas 1976. II: 676). A szöveget több mint 45 betyár nevével éneklik. Háromszéken csak Rózsa Sándor nevéhez kapcsolják énekeseink. Az eddigi gyűjtők Háromszéken mintegy 15 változatát jegyezték le. Egyik legkedveltebb és legélőbb betyárballadánk, variánsai mai korlátlan mennyiségben gyűjthetők. Általában lakodalmakon és mulatozások közben énekelték a férfiak. A fiatalok kevésbé igénylik és kedvelik; lassacskán a hagyományőrzőbb női énekesek repertoárjába kerül.
(Pozsony 1984: 265.)