Rózsa Sándor
Csekme Dénes, 37 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
- Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
- Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jönnek a gyulai zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrik a bársonyszőrű lovára.
Felugrik a bársonyszőrű lovára,
Kivágtatott a gyulai pusztára.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.
- Arra kérem én a zsandár urakot,
Eresszék el bárcsak a jobb karomot.
Eresszék el bárcsak a jobb karomot,
Hadd fogjam meg bársonyszőrű lovamot.
Hej, az úton le végedes lefelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Oda leszek én örökre bezárva.
Megizenem a jó édesanyámnak,
Küldjön párnát szegény Sándor fiának.
De az anyja azt válaszolta rája:
- Göndör haja legyen az ő párnája.
- Megizenem a jó feleségemnek:
Jó gondját viselje két gyermekemnek.
Se suszternek, se kandásznak ne adja,
Legyen betyár, mint az ő édesapja.
87–90. Lova lába megbotlott
Egyik legnépszerűbb balladánk. Több mint 230 változata ismert a magyar folklórban (Vargyas 1976. II: 676). A szöveget több mint 45 betyár nevével éneklik. Háromszéken csak Rózsa Sándor nevéhez kapcsolják énekeseink. Az eddigi gyűjtők Háromszéken mintegy 15 változatát jegyezték le. Egyik legkedveltebb és legélőbb betyárballadánk, variánsai mai korlátlan mennyiségben gyűjthetők. Általában lakodalmakon és mulatozások közben énekelték a férfiak. A fiatalok kevésbé igénylik és kedvelik; lassacskán a hagyományőrzőbb női énekesek repertoárjába kerül.
(Pozsony 1984: 265.)