Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Rózsa Sándor


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1973
Gyűjtés helye: Páva
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 184-185/87. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Csekme Dénes, 37 éves



Szöveg

Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmában kesereg.
- Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.

- Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jönnek a gyulai zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrik a bársonyszőrű lovára.

Felugrik a bársonyszőrű lovára,
Kivágtatott a gyulai pusztára.
Lova lába megbotlott egy gyökérbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

- Arra kérem én a zsandár urakot,
Eresszék el bárcsak a jobb karomot.
Eresszék el bárcsak a jobb karomot,
Hadd fogjam meg bársonyszőrű lovamot.

Hej, az úton le végedes lefelé,
Szamosújvár börtönkapuja felé.
Szamosújvár börtönfala de sárga,
Oda leszek én örökre bezárva.

Megizenem a jó édesanyámnak,
Küldjön párnát szegény Sándor fiának.
De az anyja azt válaszolta rája:
- Göndör haja legyen az ő párnája.

- Megizenem a jó feleségemnek:
Jó gondját viselje két gyermekemnek.
Se suszternek, se kandásznak ne adja,
Legyen betyár, mint az ő édesapja.



Megjegyzés

87–90. Lova lába megbotlott

            Egyik legnépszerűbb balladánk. Több mint 230 változata ismert a magyar folklórban (Vargyas 1976. II: 676). A szöveget több mint 45 betyár nevével éneklik. Háromszéken csak Rózsa Sándor nevéhez kapcsolják énekeseink. Az eddigi gyűjtők Háromszéken mintegy 15 változatát jegyezték le. Egyik legkedveltebb és legélőbb betyárballadánk, variánsai mai korlátlan mennyiségben gyűjthetők. Általában lakodalmakon és mulatozások közben énekelték a férfiak. A fiatalok kevésbé igénylik és kedvelik; lassacskán a hagyományőrzőbb női énekesek repertoárjába kerül.

 

(Pozsony 1984: 265.)