Rózsa Sándor
Both Amália, 18 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a csárdában kesereg.
- Kocsmárosné, sört ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
- Édesanyám, nem állok én strázsára,
Amott jőnek a fegyveres zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a selyemszőrű lovára.
Felugrott a selyemszőrű lovára,
Kivágtatott a hortobágyi pusztára.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Ott fogták meg Rózsa Sándort fehérbe.
Arra kérem a jó zsandár urakot,
Engedjék el bár csak a jobb karomot,
Engedjék el bár csak a jobb karomot,
Hadd fogjam meg selyemszőrű lovamot.
Megüzenem a jó feleségemnek,
Gondját viselje három gyermekemnek.
Se tüzérnek, se huszárnak ne adja,
Mind a kettőt betyárnak taníttassa.
Közismert, elterjedt, a magyar nyelvterületen közkedvelt ballada. Néha Bogár Imréről énekelnek ebben a típusban is. Hasonló szerkezetben található a Csehó, Csehol Pistáról szóló változatokban is.
Vargyas Lajos (II. 1976. 674.) 229 változatának adatait sorolta fel, amelyekben egész sor különböző betyár nevével énekelnek.
Újabb kötetekben is megjelent: 1–14. Albert Ernő-Faragó József 1973. 210–222:125–138.; Adatok: 15–44. Uo. 482–483:484–513.; 45–46. Ráduly János 1975 102–103:74–75.; Adatok: 47–49. Uo. 166:165–167.; 50.Uő. 1979. 86:31.; 51–52. Bura László 1978. 85–86:50–51.; Adatok: 53–59. Uo. 178:200–206.; 60–61. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 241:24.a.,b.; Adatok: 62–89. Uo. 426.; 90–93. Pozsony Ferenc 1984. 184–187:87–90.; Adatok: 94–100. Uo. 243: 295–301.; 101–104. Móricz Zsigmond 1991. 45:29.a.,b.,c.,d.; 105. B. Kovács István 1994. 264:13.; 106. Zsók Béla 1995.181:133.; 107–108. Albert Ernő 2000. 66–67:31–32.; 109. Uő. 2001. 42:16.; 110. Sebestyén Dobó Klára 2001. 196:172.
Küllős Imola részletesen közli Rózsa Sándor életrajzát és kiemelkedő tetteit. 1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. Apját lólopásért akasztották fel. Rózsa Sándor 23 éves korában tehénlopásért került börtönbe. Megszökött, s kezdetben bujdosó, majd betyár lett. 1848-ban 150 pusztai lovassal a szabadságharcosok közé állt, de 1849 első napjaiban csapata feloszlott. Feleségül vette korábbi élettársát, Bodó Katalint. A bukás után újból csapatot szervezett, s állandó üldözés között élt. 1857-ben elfogták, Kufstein várába zárták. 1868-ban kegyelmet kapott, de újabb csapatot szervezett, s még ebben az évben ismét börtönbe került. 1873-ban a szamosújvári börtönbe szállították, itt 1878 novemberében halt meg. (Küllős Imola 1988. 144–161.)
(Albert Ernő 2004: 321.)