Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Rózsa Sándor
Gyűjtő:
Nagy Sándor
Gyűjtés ideje:
1939
Gyűjtés helye:
Sepsiszentkirály
Közlő:
Konsza Samu
Közlés ideje:
1957
Megjelenés helye:
Konsza 1957: 206-207./136. sz.
Szöveg
Esik eső, jaj de szépen petyereg,
Rózsa Sándor a csárdába kesereg.
– Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
– Édesanyám, én most strázsát nem állok,
Mert itt jőnek a fegyveres zsandárok.
Rózsa Sándor nem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
– Bársonyszőrű, vígy el engem messzire,
Igyenesen abba a ződ erdőbe.
Lova lába megbotlott egy törzsökbe,
Így fogták el Rózsa Sándort örökre.
A pandurok kísérik őt messzire,
Igyenesen a fekete tömlöcbe.
Küjjel sárga, a belseje fekete,
Rózsa Sándor sírva néz ki belőle.*
– Megizenem a jó feleségemnek,
Viselje gondját két szép gyermekemnek.
Semmiféle mesterségre ne adja,
Mind a kettőt csak betyárnak tanítsa.
Rózsa Sándort nem az anyja nevelte,
A mezőben a pacsirta kőtötte.
Diófának levele volt párnája,
Rózsa Sándor négyszegletű ágyába.
Támogatók
Partnerek
