Piros vér foly az asztalon
Barabás Loránd, 35 éves
Rózsa Sándor az erdőben,
Bujdosik a sűrűségben.
Gondolkozik ő magába,
Hová menjen éjszakára.
Hová menjen éjszakára,
Barna jasszony ablakára.
Bekopogtat régi módra:
– Van-e idehaza gazda?
– Nincsen idehaza gazda,
Kerülj, betyár, az ajtóra.
Meg van az ágy szépen vetve,
Ahogy tetszik, aludj benne.
– Nem alszom én az ágyadba,
Elalszom én virradóra.
– Ne félj, betyár, nem alszol el,
Felkőtlek én, amire kell.
Éjfél után három óra,
Kelj fel, betyár, indulóra.
Irigyeid mind alusznak,
Még a kutyák sem ugatnak.
Hortobágyi szélles csárda,
Zsandárokkal körülállva.
Azért van az körülállva,
Betyár mulat a csárdába.
– Ne te betyár, most gyere ki,
Hat vármegye vár ideki!
– Mi az nekem, hat vármegye,
Tizenkettő jöjjön hát be!
Be is lőnek az ablakon,
Piros vér foly az asztalon.
Szeretője zsebkendője
Piros vérrel van már tele.
– Sír az apám, sír az anyám,
Sír mind a két testvérbátyám.
Ne sírj, apám, ne sírj, anyám,
Nem leszek én többet betyár.
Elég volt már húsz esztendő,
Fogadjon be a temető,
Mert én őtet felkeresem,
Mert én igazán szeretem.
81. Piros vér foly az asztalon
Egyetlen variánsára akadtam. Az adatközlő katonáskodása idején tanulta Mangalián mintegy tizenöt évvel ezelőtt egy szatmári társától. Azelőtt senkitől sem hallotta. Akik a faluban ma tudják, mind tőle tanulták meg. Gyakran szokta énekelni, boroskancsó mellett, társaságban. Ilyenkor valósággal kirukkol a ballada előadásával. Eddig közölt változatainak egy részében más-más betyárhős neve szerepel. Így Rózsa Sándor nevének emlegetése talán ebben az esetben is esetleges.
(Ráduly 1975: 183.)