Pénteken jó reggel
Gadó Boriska, 76 éves
Pénteken jó reggel olyan álmot láttam,
Vasárnap jó reggel fejemen történék.
Felmenék kertembe, lenézék kertemből,
Szebbik rózsafámnak lehajlott az ága,
Napkelettől fogva napnyugotig hajlott.
Akkor az én szívem gyászba felöltözött.
Odagyű édesem, azt kérdi éntőlem:
Mért sírsz én édesem?
Nem sírok édesem, csak fáj az én szívem,
Azt sem tudom, kiér’, azt sem tudom miér’,
Talán én érettem? Találád édesem.
Azt engedje Isten, mikor lesétálak,
Ajtód előtt lássam gyászos koporsódat.
Abba benne lássam szép fehér testedet,
Két fehér karodba két aranyperecet,
A papot s a mestert az fejednél lássam.
Én nem azért kértem, szívem, halálodat,
Hogy meguntam volna veled lakásomat,
Ha velem nem töltöd semmi jó kedvedet,
Mással se tölthessed semmi örömödet.
34. Pénteken jó reggel (Várfalva)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 18. csomag. Weisz Mór V. o. gimn. tanuló kézírása, Kanyaró Ferenc
autográf bejegyzésével és javításaival.
A gondosan letisztázott ballada szövegét néhány helyesírási hiba javításától eltekintve változtatás nélkül közöljük. A kis számú helyesírási eltérés okán nem tartottuk szükségesnek az eredeti lejegyzést jegyzetben közölni. Weisz Mór 12 darabot számláló gyűjtésének végén közli, hogy „Ezeket Gadó Boriska tollbamondása után leírta Várfalván, 1898. december 27-én Weisz Mór V. gymn. tanuló.” A ballada szövege mellett Kanyaró piros ceruzás bejegyzése: „76 év”. Minden bizonnyal az adatközlő életkorára utalt a bejegyzés, Kanyaró ugyanis többször emlegette az „öreg Gadónét”, aki fiatalabb korában sokat tudó, jó énekes hírében állt. – A balladának másolatát nem találtuk a Kanyaró-hagyatékban.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 619.)